Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

lette két kis, lőrés-keskenységű ablakkal. Keleti oldalán két apró ablak nézi a tájat, a nyugatin alacsony, félkör-alakú apszisban folytatódik a hajója. Körülötte terült el, ősidők óta a temető. A XVIII. században a község a völgybe, mai helyére költözött, ott épített magának új — barokk stílusú — plébániatemplomot, a temetőbelit pedig előbb renoválták — 1719-ben, egyben barokk stílusúvá alakítva az épületet — a század végén pedig a Deák család alakította ki benne sírboltját. Ok a XIX. közepéig temetkeztek ide; Deák Antal, Deák Ferenc testvérbátyja volt az utolsó itt eltemetett családtag. Deák Ferenc 1853-ban, Pestre költözvén, életjáradék fejében eladta a kehidai birtokot Széchenyi Istvánnak és családjának. A sírbolttal, halálát követően, végképp nem volt, aki törődjön. Fokozatos romlás lett a sorsa az épületnek, ráadásul 1945ben a sírokat is felbolydították. A pusztulást végül az 1974-es műemléki kutatás, majd az 1975-ben elvégzett műemléki helyreállítás fordította vissza, rekonstruálva a kis templom eredeti állapotát. NAGYKAPORNAK Zala megye útjait járva mindegyre más arcot mutat körülöttünk a táj. Hol erdő Katolikus templom borul fölébünk, hol mezők kísérnek, hol völgy zár az ölébe, hol megejtő panorámát nyit ki egy dombtető. Ilyenkor messzire lát el az ember — néha két-három szomszédos községet is egybefog a kilátás. Nagykapornak község, a nagykapornaki apátság háza és — ma a falu plébániájaként szolgáló — temploma is így bukkan élőnkbe a Keszthelyről Zalaegerszegre vezető 76-os út kanyarulatából. Ahogyan megpillantja az ember, típusos barokk épület mind a kettő: a templom tornyait barokk sisak koronázza, alatta lendületes párkány és toronyóra, lentebb háromszögű oromzat, szoborfülkékkel. A hajó kívül-belül barokk, a szentély félköríves záródású, belsejében freskókat láthatni. Bent két boltszakaszos a hajó, a főbejárat fölött orgonakarzat van. Az orgonán rokokó angyalok; a szószék egyszerű, szelídebben formált, copf stílusú, a háborgó tenger lecsillapítását ábrázoló dombormű van rajta; a keresztelőmedence is copf stílű, ezt Krisztus keresztelését mutató szobor díszíti. A látszat azonban, megint egyszer, csalóka: a barokk falak, olykor a barokk vakolat alatt Nagykapornakon is egy régi templom rejtőzik, melyet a figyelmesen vizsgáló szemnek el is árul néhány apró részlet: a tornyok román-kori rézsűs bélletű és iker-ablakai, például. Ezt a régi egyházat 1170 körül kezdték építeni. Az első templomot azután természetszerűleg többször is bővítették, átalakították. 1530-ban például díszes kazettás mennyezetet kapott a nagy, három hajós tér. A török idők azonban ide is vészt hoztak: a frissen megújított templomból és a mellette lévő kolostorból alig pár évtized múltán, az 1500-as évek közepén, erődöt formáltak, mely 1664-ben teljesen leégett. Hosszú elhagyatottság után 1734-ben kezdtek aztán hozzá a rendház után a templom helyreállításához. A munkát hosszú szünetekkel csaknem a század végéig folytatták, s csak 1779-ben fejezték be. Végeredménye a ma látható, egyhajós, világosan formált terű barokk templom. A templom melletti apátság nem a középkori épület újraformálásával alakult ki. Az ugyanis olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy 1702-ben teljesen lebontották, s a helyére emelték az új apátsági házat. TŰRJE Nemzetségi templomaink építtetői annakidején - úgy látszik - jobban szerették A volt premontrei a követ a téglánál. Legalábbis téglából kevesebbet építettek. A türjei katolikus apátság temploma templom - a volt premontrei apátság temploma - kivétel: kőbánya nem lévén a belátható környéken, téglából emelték. Építészei franciák voltak, akiket minden bizonnyal a francia eredetű rend új létesítményeinek megteremtése hozott az