Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

építettek át és építettek újra szükségleteik szerint és ízlésük paracsolatjára mindent, amiről úgy gondolták, megérett a változtatásra. Csesztreg templomát például kétízben is átalakították. Az eredeti egyház még az Árpád-korban épült meg, román stílusban. Azután a XIV. és a XV. század fordulóján gótikussá formálták át a templomot, végül a XVIII. és a XIX. század határán ismét átalakították, ezúttal késői barokk stílusban. A csesztergi templom mai képét ez a legutolsó újjáépítés formálta ki. Az egyhajós templom bejárata a nyugati oldalon nyílik, a zömök harangtorony alatt. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. A templom és a szentély mennyezetét ifjabb Dorffmeister István freskói díszítik. Az 1803-ban elkészült falképegyüttesből a szentély falán festett oltár-architektúrát látni, két szent alakkal, a szentély felett pedig a Hit Diadala jelképes jelenete van fölfestve. A csegelyeken 4—4 alakot szemlélhetünk meg, a kórus felett a mennyezeten pedig az Angyali üdvözlet és a Krisztus születése jelenetei foglalnak helyet. Ugyanekkor készítették el — barokk stílusban — a templom új berendezését és copf stílusú szószékét is. Az Árpád-ház uralkodásának utolsó harmadában, a XIII. században egyre-másra KAJLLÓSD épültek a magyar falvakban a kör-alaprajzú templomok. Ezeknek egyik legszebb Katolikus templom példánya lelhető föl a zalai dombvidék apró falvában, a mára alig kétszáz lelkes Kallósdon. Fölépítését nem sokkal 1263 utánra teszi a szakirodalom. Ekkor lett ugyanis az addig a zalai királyi birtokok körébe tartozó faluból és a körülötte fekvő földekből és erdőkből magántulajdon, Orosz fiainak hűbéri birtoka. Az O egyik unokáját hívták ugyanis Karács fia Miklósnak, s a (pápai tizedjegyzékekben először 1333-ban említett) egyháznak éppen az ő védőszentje lett a névadója. Az ilyesféle egybeeséseknek pedig komoly és konkrét jelentése szokott lenni. Kallósd esetében bizonyára így is volt — ez ugyanis nem egy egyszerű falusi templom. Hanem nemzetségi templom! A minden változás nélkül, teljes épségben megmaradt kis templomot minden bizonnyal tanult szakember építette. Átmérője 5, 8 méter. Külsejének hengerpalást-formáját keskeny féloszlopok díszítik. Az egységes, kerek templom-testből csak kicsit emelkedik ki a nyugati oldalon a félkör-alakú szentély. Bent kissé homályos a tér, csak az ajtón és a három keskeny, csúcsíves ablakon érkezhet be a fény. A térben csúcsíves ülőfülkék tagolják a falsíkot - ezek közül négy a nyugati falba mélyed, kettő a délkeletibe. Az északra eső fal belsejében lépcsőt lelünk, mely a szentéllyel szemben lévő kicsike urasági karzatra vezet. (Éppen ez, az ülőfülkék sora, és a falba bátran beépített lépcső vall leginkább a képzett építész kallósdi működésére.) A teret téglából falazott, félgömb formájú boltozat fedi. Egyes-egyedül a tetőzet későbbi: a barokk korszakban ácsolták a törökök kiűzése után újra benépesülő falu lakói által az erdővel benőtt domboldalon meglelt kis templom fölébe. A Zala partján élő falutól északra, jó kilométernyi távolságban, a folyó völgyétől tá- KEHIDA volabb és magasabban fekvő, minden vízjárástól védett domboldalon fekszik a A temetőkápolna kehidai temető. Annak pedig a fölső szögletében áll egy kis kápolna. Ma a temetőt szolgálja. Régebbi időkben a Deák család — a falut bíró Deák Ferenc kiterjedt rokonsága — temetkezett belé, megelőzőleg pedig, századokon át, a falu temploma volt. A Zala völgye ugyanis a középkorban kiöntésekkel veszélyeztetett, vizenyős hely volt. A falvak, végig a folyó mentén, a völgyét szegélyező löszdombokra húzódtak. Ott építették föl templomaikat is, körülöttük pedig mindenütt temetőt, cintermet létesítettek. Kehida temploma is ilyen mód épült, a dombvonulat egyik magaslati pontján, téglából, torony nélkül, a déli falán megnyitott félkörív-záródású bejárattal, mel-