Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

halmazáról emlékeznek meg róla. A Szent Vid kápolna alapjait valószínűleg a XV. században rakták le: A most látható templom azonban jóval későbbi, barokk stílusban épült, egyszerű épület, a nyugati homlokzata előtt álló toronnyal. Bent egyhajós teret látni. A templom főoltárán Szent Rókus és Szent Vendel szobra áll. A mellékoltáron Piéta, e fölött a névadó szent, Vid fából faragott szobra foglal helyet. A szószék copf stílusú. VELEMÉR Velemér ma annyira picike falu - állandó lakóinak száma alig fölözi a százat - hogy Katolikus templom gyönyörű kis templomának megismertetése előtt azt is el kell mondani, hol is van: Vas megye lenyúló délnyugati csücskében, egészen közel a határhoz, az Őrségtől délre, Magyarszombatfa és Szentgyörgyvölgy között. A veleméri templomot pedig a falu szélén, egy kis dombon kell keresni. A templom tipikus Árpád-kori falusi egyház. A XIII. század második felében épült, kőből és téglából, a gótika felé hajoló román stílusban.Tornyát a hajó nyugati fala elé építették, a bejárat a torony aljában nyílik. A torony három emeletes, két szintjén apró román stílű ablakok nyílnak, a harmadik szinten gótikusak. A templomhajó téglalap alakú, ablakai gótikusak, csúcsívekkel záródnak, mindhárom dél felé nyílik. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, két ablaka közül egyik délre, másik keletre néz. A hajó északi és déli falát fönt konzolok által támasztott íves díszú párkány koronázza — ebből csak a délnyugati sarkon megmaradt négy konzol az eredeti, ezek közt szerencsére egy emberfejet ábrázoló figurális faragványú is látszik. A veleméri templomot azonban egy dolog kiemeli a vele egyívású későromán/koragótikus falusi egyházak sorából: a belsejében található falképek. Ezeket a közeli Radkersburgból — akkori nevén Regedéből — származó Aquila János alkotta, 1378-ban. Különös férfiú lehetett. Nem csak a nevét engedte megismernünk, ami már önmagában véve is ritkaság volt az ő korában, de ránk hagyta önarcképét is, ami eladdig nem fordult elő egész Európában. Ma is ott látható az apszis északi falán, amint imazsámolyán térdel, zöld ujjú kabátjában, lila harisnyájában, szakállas fejjel, a kezében tartott mondatszalagon bemutatva magát. Mellette a három-pajzsos művész-címer látszik. Körülötte a szentély és a hajó falán a Biblia jelenetei, szentek és evangélisták képei sorakoznak. Még ma is szinte elborítják a falat a képek — pedig a templom az 1700-as évek közepétől másfélszáz éven át elhagyatottan, mi több, évtizedszám tetőtlenül állt, s a falakat és a képeket szabadon verte az eső, fenyegette a téli fagy, s a nyári hő, veszélyeztette némely tűzeset. A templom és a falképek korszerű restaurálására az 1960-as években került sor. Az Országos Műemléki Felügyelőség által végeztetett munkában M. Kozák Éva volt az épület régészeti kutatója, H. Nádori Klára pedig a tervező építész. A falképek helyreállítását Lente István irányította.