Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
úri karzat látható.Vele szemben, a keleti végen áll a szentély, mely félkörívesen záródik, keskenyebb és alacsonyabb a hajónál — födele negyed-gömb boltozat. A régi, Árpád-kori önmagát építészeti szempontból hűen megőrzött csempeszkopácsi templomnak a belső díszei és berendezései későbbiek. A szentélyben XVII. századi freskók vannak, az oltárkép és a keret XVIII. századi, akárcsak a csúcsán álló, fából faragott Szent Mihály-szobor. A karzat északi falán látható Szentháromság-ábrázolás az idősebb Dorffmeister István alkotása, szintén az 1700-as években született. Őriszentpéter katolikus templomának — hogy is lehetne másként — Szent Péter a ŐRISZENTPÉTER védelmezője, az úgynevezett tituláris szentje.Az oltalmába ajánlott egyház a XIII. Katolikus templom század első felében épült, meglehet, még a tatárok 1241/42-es ittjárta előtt. Nem csak Isten házának készült, menedéke volt az embereknek is, földsánccal körített úgynevezett erőd-templomot formáltak belőle a környékbeliek, akiket a határvidék őrzésére telepítettek le királyaink ezen a környéken. A templomot még a középkorban többször is bővítették. Mai állapotát az 1929-es műemléki helyreállítás alakította ki. A munka korrekt szakmai alapokon nyugodott és tisztes eredményt hozott. A templom egyhajós, típusos románkori falusi egyház. Nyugati homlokzata elé kisméretű tornyot építettek, rajta román stílusú ikerablak látható. A templom legdíszesebb része a déli falában nyíló bejárat, melyet fűrészfogas díszítés keretez - ahhoz hasonló, mint a jáki, s a csempészkopácsi templomét jeléül a ténynek, hogy ennek a templomnak a mesterei közt is bizonnyal dolgozott a jáki műhelyben tanult kőfaragó. A kapu fölött románkori ablak van. Hasonlóak nyílnak a déli homlokzat más pontjain is. A szentély félköríves alapozású, falába gótikus ablakocskát vágtak. A templomban középkori falfestmények nyomai látszanak. A XVII.-XVIII. században sok magyarországi falu temploma mellett — kisebb, PANKASZ szegényebb helyeken a templom helyett - gyakorta építettek fa haranglábakat. A harangláb Ilyen harangláb áll a nyugati határszélen lévő Őrség falvai közé tartozó ötszáz lelkes Pankasz községben is. Ismerői az Őrség egyik legszebb haranglábjaként írják le. Különlegessége, hogy csak a fönti — harangot tartó — részét födi a szokásos fazsindely, lentebb széles „szoknya": szalmazsúp tető borítja a bonyolult gerendaszerkezetet. Az építmény alul négy hatalmas tölgy-gerendán nyugszik. Ezekből indul ki a fa-szerkezet, melynek legfölső régiójában négy erős gerenda tartja a szép szavú harangot. Velem a Kőszegi-hegység keleti lábánál fekszik, a névadó várostól délre, egészen VELEM közel az írott-kő csúcshoz, a Szent Vid hegy aljában. A Szent Vid kápolna A Szent Vid hegy csúcsán, 568 méter magasságban, régóta ültek meg emberi települések. Háromezer esztendeje, a bronzkorban fellegvárrá építették ki lakói a hegytetőt, ahol az előkelők és az iparosok laktak, míg alant, a hegylábnál a paraszti népesség élt, dolgozott és építkezett. Később a kelták jöttek erre a vidékre, majd a rómaiak. Az ő idejükben innen vezették a vizet Savariába, a mai Szombathely területén épített városba. A Szent Vid hegy tetején ma a Szent Vid kápolna áll. Körülötte régi vár nyomai látszanak. Ezt a Németújváriak főnemesi dinasztiája építette a XIII. században. A török időket nem érte meg az erősség: a XVI. században már, mint romok
