Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

díszei: az alul körbefutó, levelekkel és indákkal ékes padka, a róla indított díszes féloszlopok, a szentélybe vezető lépcső jobb- és bal oldalán pedig az oroszlános motívummal díszített ülőpadok, melyek bizonnyal a templomot építtető fejedelmi személyek ülései voltak a szertartások alatt és még inkább az ünnepélyes fogadtatások idejében. A felsorolt részleteket formai analógiáknak elfogadva azt látjuk, hogy a kis tarnaszentmáriai templom legközelebbi rokona a quedlinburgi székesegyház, ahová 973 húsvétján Géza fejedelmet kísérve több magyar előkelő - körükben Mihály, a fejedelem öccse, a mi kis templomunk feltételezett építtetője - is elment I. Ottó császár meghívására. (Ezzel a látogatással kezdődött a nyugati kereszténység felvétele a magyarok előkelői közt — s ugyan miért is ne volna okkal feltehető, hogy a keresztelő papokkal építőmesterek is jöttek a meglátogatott városból, és hogy ezek közül a mesterek közül egyik a Mihály herceg tarnaszentmáriai templomát építeni érkezett?) A tarnaszentmáriai templom később kikerült az Aba nemzetségbeliek birtokából. Darab ideig a Szentmáriaiaké volt (ők is temetkeztek belé: sírjaikat a hajó padlózata alatt tárta fel a kutatás). Aztán ők is elveszítették. A török időkben romossá lett. A barokk korszakban - épp csak a legszükségesebb javítások után újra-szentelték. Végül 1872/73-ban Dankó Mihály plébános renováltatta, ugyanakkor meg is bővíttette a templomot: harmadával megnyújtotta a hajót és tornyot rakatott a nyugati homlokzatra. Hozzáépítése neoromán stílusával jól láthatóan elválik a régi hajótól és szentélytől, ugyanakkor — szerencsére — nagyobb törés nélkül illeszkedik az egész épületbe. Jász-Nagykun-Szolnok megye 1 Jánoshida 2 Jászberény 3 Jászszentandrás 4 Jásztelek 5 Karcag Egy alkalmatos átkelőhely minden folyón fontos pont. Szívesen telepszenek mel- JÁNOSHIDA lé az emberek, hogy vigyázzák és ellenőrizzék a környéken biztosan áthaladó Premontrei apátság utazókat. Konszolidált viszonyok közepette pedig kincset ér az ilyen kézben tar- és temploma tott átkelőhely; lehet belőle királyi birtok, később királyi adomány. A Zagyva partján fölépült Jánoshida is ilyen kincset érő település volt már századok óta — első lakói még a magyar honfoglalás előtt, az avarok idejében fogtak itt helyet maguknak -, amikor III. Béla király idejében a premontrei szerzetesrend 1186 táján ide települt. Monostoruk alapítójában Jób váci püspököt, a későbbi esztergomi érseket sejti a tudomány. Erre utalnak ajánoshidai és az esztergomi érseki építkezések megállapított stílusbeli hasonlóságai. A falunak is nevet adó, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom és a rendház nem sokkal a rendi hagyományban megőrzött alapítás után fölépült, elegáns, érett román stílusban. Ennek a régi egyháznak hosszú ideig kevés nyoma volt. Az 1700-as évek legközepén, a barokk stílusú templom-építések és templom-átépítések legbősége-