Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

sebb korszakában, egészen pontosan 1757-ben, ugyanis teljesen átépítették az időktől megviselt régi templomot, majd nem sokkal később a rendházat. Ez utóbbinak a homlokzata még későbbről való, 1830 körül készült, már nem is barokk, hanem klasszicista stílusban. Az 1970-es évek legelején elvégzett műemléki kutatás nyomán azonban kiderült, hogy a barokk templomépület - mondhatni: a barokk vakolat - alatt ott rejtőzik Jánoshida középkori apátsági temploma! A kutatási eredmények nyomán megvalósuló helyreállítás után pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a jánoshidai egyház az Alföld egyik legszebb kora-középkori monostor-temploma volt, melynek a barokk architektúra alól kibontott részei — a barokk hajó jobb- és baloldalán látható két kápolna — fogalmat adnak az épület egykori teljességéről. Külön figyelmet érdemel a déli kápolna félkörívvel záruló kapuja, emberarcos oszlopfejezeteivel, a templom belsejében pedig az északi kápolna mellett feltárt dombormű Gábriel arkangyal alakjával a fölső-, illetve Szent Lászlóéval az alsó mezejében. A templom kertjében a barokk átépítés idején készült Nepomuki Szent János-szobor áll. JÁSZBERÉNY A város neve két nép nevét őrzi: a XIII. század előtt a berénynek is nevezett kabar Katolikus templom - törzsbeli népesség lakta ezt a tájat, a XIII. század közepétől pedig a kunokkal a toronysisak együtt érkezett jászok szállása lett a vidék. Berény pedig a jászok központja: itt lakott mindig a jász népesség vezetője, a jászok kapitánya. Sőt, 1702-ben Jászberény lett a jászság mellett a kis- és a nagykun területek központja is. Igaz, ez az év nem csak az említett szerencsét hozta meg Jászberénynek. Adott rosszat is: a Habsburg-ház a Német Lovagrendnek adományozta az egész jászságot, emberestől-területestől. A szokatlan szolgaságot nehezen tűrte az eladdig szabad mivoltú jász nép. Gyűjteni kezdett ezért mind, s 1745-ben Mária Terézia legfelsőbb engedelmével — és igen nagy pénzen — a jászok visszaváltották a lovagrendtől a szabadságukat. Ez volt a jász Redemptio. Jászberény főterén járva érdemes megállni a barokk tornyú katolikus templom előtt - és fölnézni. A torony tetejében ugyanis csudát lehet látni: nem egyszerű és nem különlegesen díszített kereszt és gomb aranylik ugyanis a torony hegyén, hanem a magyar Szent Korona mása fényeskedik ott, tán egyedül való megoldásaképpen a toronykeresztnek és toronygombnak az egész országban! A torony egyébként a templom legrégibb része, a városi tanács jegyzőkönyve szerint Mayerhoffer János pesti építész műve, 1759-61-ből, egykorú a toronysisakkal. A templom későbbi, szemmel láthatólag jóval egyszerűbb épület. A toronnyal egyszerre megépült eredeti templomhajót ugyanis alighogy készen lett, le kellett bontani, mert tönkretette a földrengés.Az új hajót 1774 és 1782 között Jung József pesti mester építette hozzá a megmaradt toronyhoz. Bent, a három boltszakaszra tagolt hajóban Johann Zirckler egri festő mellékoltárait látni. A főoltár Szoldatits Ferenc munkája, amazoknál jóval ifjabb, 1883-ban készült. A városon kívül, már a mezőkön, ahogy illik, Szent Vendelnek, a pásztorok védszentjének idestova másfélszáz éves — 1866-ban készült — szobra áll. A népművészethez közeli szellemiségű naiv kőfaragó-munkák egyik igen szép példánya ez a szűrös-kalapos szent juhász. JÁSZSZENTANDRAS A művészettörténet tudományával ismerkedőnek gyakorta tűnhet úgy: az idő méKatolikus templom, Aba lye nagyobb kincseket rejt, mint a fölső, hozzánk közelebb levő rétegek. Az újabb Nóvák Vilmos freskóival századok babonája ez. A művészek és a megrendelők egészen a kései barokk koráig szentül meg voltak győződve, hogy ami előttük született, az még egyszerű, kezdetleges, és éppen ők hozzák el a művészet idejének teljességét. Merész és méltányolt újítások forrása volt ez a magabízó szemlélet. Bezzeg vitáké és botránkozá-