Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
Heves megye 1 Bélapátfalva 2 Feldebrő 3 Gyöngyöspata 4 Sirok 5 Tarnaszentmaria BÉLAPÁTFALVA 1098-ban Róbert apát kiköltözött az addig otthonául szolgált Szent Benedek Cisztercita apátsági rendi kolostorból és húsz társával új, önálló kolostort alapított magának a franciatemplom országi Citeaux-ban. Nem új rendet akartak ők létrehozni, csupán annyit szerettek volna elérni, hogy a - szerintük - Szent Benedek eredeti regulájától már messzire távolodott, elkényelmesedett rend visszatérjen az alapítója által megszabott célokhoz és életrendhez. Ám — amint az lenni szokott — a visszatérés nem sikerült. Helyette egy újabb, puritán szemléletű és életvitelű szerzetesrend született az új kolostorban. Ötven év sem telt bele, a cisztercita rend elérkezett Magyarországra is. Az első kolostorukat a Tolna megyei Cikádorban építették föl, 1142-ben. Az 1100-as évek végén pedig - III. Béla, majd Imre király hathatós támogatása révén - hatalmas kolostorokkal gyarapodtak: III. Béla alapította a pilisi, a pásztói és a szentgotthárdi apátságot; Imre hozta létre a zircit, mely ma is működik. A bélapátfalvai (eredeti nevén bélháromkúti) ciszterci apátságot II. Kilit egri püspök alapította, 1232-ben. Szerzetesei a királyi alapítású pilisi monostorból érkeztek, s feladatul a tatárok elől menekülvén hozzánk frissen betelepült kunok keresztény hitre való térítését kapták. A román stílusban megkezdett építkezést mint több más hasonló vállalkozást is az országban - a tatárok betörése félbe szakította. Szétszóródott az építő műhely is. A tatárok távozása után azonban folytatódott itt is a munka. Új építőközösség szerveződött, új emberek jöttek, akik a régi alaprajzot és a megépült román stílű részeket megtartották, ám az általuk megtervezett és fölépített újabb részek modernek, gótikus stílusúak lettek. Az eredmény az a ma is látható latin-kereszt alaprajzú, háromhajós bazilika lett, melyben a hajókat négy-négy pillér választja el egymástól. A pillérek fejezetei igen egyszerűek, itt-ott bimbós díszítéssel. A hajókat csúcsíves — gótikus — keresztboltozat födi, melynek bordái részben a pillérekre, részben a falakból kiugró konzolokra futnak le. Különös, olaszos hangulatú, a tájba gyönyörűen beillesztett templom főhomlokzata: vöröses és zöldesszürke kövekből, rétegesen falazták. A főkaput finoman faragott oszlopsorral díszített tölcséres béllet hangsúlyozza. Fölötte a kerek rózsaablakot még mindig az eredeti mérmű díszíti. Az egykori kolostor a templom déli oldalán állt - szerzetesek azonban utoljára a Mohácsi vész előtt laktak benne. Romlását az évszázados elnéptelenedettség siettette, és a későbbi gondatlan használat sem volt képes megállítani. Az elromosodott építményeket sok évvel ezelőtt elbontották. Az 1958-ban kezdődött gondos művészeti és régészeti kutatás, majd az ezt követő műemléki helyreállítás már csak a régi alapfalak megmutatásával tudta érzékeltetni elhelyezkedését. A bélapátfalvai ma az ország egyetlen eredeti formájában fennmaradt cisztercita temploma, a XIII. századi magyarországi építészetnek a közismert jáki, lébényi, zsámbéki és ócsai templomai mellett — velük egyenrangú — fontos emléke.
