Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
A török időkben mindez elenyészett, úgyhogy a Wenckheimék nem barbárok, legföljebb nemtörődöm birtokosok voltak, amikor borospincéjüket 1810-12-ben belevágták a Mágori dombba. A feltárások eredményeit ma három helyen, háromféle módon mutatja meg a területet gondozó múzeumi szervezet. A Wenckheim-pincében a leletek állandó kiállítása szemlélhető meg. Innen a dombtetőre sétálhat a vendég, ahol a Csolt monostor alapfalai rajzolják elébe az egykor itt állt épületek elosztását. A domb ősi kultúrrétegeit pedig egy - valamennyi réteget átfogó-függőleges földmetszeten szemlélheti meg. Borsod-Abaúj-Zemplén 1 Boldva 2 Gönc 3 Karc s a 4 Mád 5 Muhi 6 Pacin 7 Sárospatak 8 Szalonna 9 Széphalom 10 Vizsoly Amikor egy templomot maga elé képzel az ember és felsorolja e képzeletbeli egy- BOLDVA ház alkotó elemeit — úgy gondolja — mindennek megvan a maga természetes Református templom helye: a szentélyek a templom keleti végében vannak, a kapu a déli vagy a nyugati oldalon nyílik, a toronynak — vagy a toronypárnak - pedig „természetesen" a szentéllyel átellenben, a nyugati homlokzaton „van a helye". Boldván minden másképpen van. A templom két tornya nem a nyugati homlokzatot koronázza — hanem a keletin áll, a félköríves záródású fő szentély két oldalán. (A mellékhajók végén ezért nem íves és nem szögletes, hanem egyenes záródású szentélyek vannak.) Szokatlan a falazása is: két rétegből áll, a külső rész tégla, a belső pedig kőből faragott négyszögletes kocka, azaz kváder. Hogy ezeknek a szokatlanságoknak mi volt egykoron az oka, kideríthetetlen. Amit tudni lehet: igen korán, 1175 és 1180 között, épült fel a boldvai bencés apátsági templom, Keresztelő Szent János tiszteletére, román stílusban. 1203-ban leégett; erről írásos adat is van, az úgynevezett Pozsonyi Évkönyvben. („A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt monostor a Boldva folyó mellett leégett.") A tatárjárás ezt a közösséget is megviselte. Utána azonban ismét benépesült a templom is, a kolostor is — egészen 1285-ig, amikor egy ismételt tatár betörésben (a „második tatárjárás") elpusztultak, vagy, más adatok szerint, a betörő tatárok elől biztosabb helyre, Somogy várra menekültek a monostor szerzetesei.Vissza sem jöttek többet Boldvára — templomuk attól fogva a falu plébániájává lett. Az 1500-as évek közepén, mint az egész környék, Boldva is reformátussá lett, Református templommá vált a régi plébániatemplom is. A hitbéli változás szerencsére megkímélte az új szertartásrendben fölöslegessé lett, 1497-ben faragott gótikus szentségházat — mely így most is látható a templomhajó és a szentély közötti diadalív északi falán. 1755-ben még egy megpróbáltatás érte a templomot: ismét tűz pusztított a falai közt. A rongáltatások után a hívek egyszerűbb formában állították helyre templomukat: elhagyták, lebontották az északi tornyot, csak a délit tartották meg, igaz, ezt új, fa-galériás, helyes toronysisakkal födték le. (A lebontott tornyot a templom helyreállításakor, 1982-ben újra megépítették, a
