Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
72 Miró előtt Dali után Antoni Tapies Cím nélkül. 1946 hatjuk be, s ez ellene szegül minden elemzésnek." A művészet gyakorlatáról szóló elméleti reflexió, minthogy a művészet maga egyfajta ösztönös cselekvés, nem létezhet a mű folyamatos figyelembevétele nélkül. Tápies ezért saját művészetére is alapvetően festőként reflektált: „Sokkal fontosabb a művészetet érezni, látni és gyakorolni, semmint gondolkodni róla." „Általános tévedés, hogy a művészetről való elmélkedés egyfajta projektté, forgatókönyvvé vagy tervvé redukálható, amelyet a művész később a gyakorlatban megvalósít." Valamint: „Teljességgel abszurd azt képzelni, hogy valaki, csak azért, mert jó gondolkodó, jó művész lehet." Tápies írásai, amelyek mindig konkrét eseményekből vagy körülményekből fakadtak, nem az elmélet elsőbbségét kívánták igazolni. Antoni Tápies munkássága szinte allegorikus módon összefonódik az ANTONI TÁPIES Barcelona, 1923 Tápies, aki igen nyitott szellemi környezetben nőtt fel, rendkívüli jártasságra tett szert a filozófia történetében, a zenében és az irodalomban. Érdeklődése később a keleti gondolkodás, az egzisztencializmus és a marxista filozófia felé fordult. 1945-ben nagy erővel vetette magát a festészetbe, és kezdettől fogva igen sokféle anyaggal dolgozott. 1947-ben találkozott Joan Brossával, akivel a következő évben együtt alapította meg a Dau al Set folyóiratot, amiben rajtuk kívül még Ponç, Cuixart, Tharrats és Arnau Púig is dolgozott. Ebben az időben kezdett érdeklődni a szürrealizmus, a pszichoanalízis és a modern tudományok iránt, és ekkor, 1948-ban találkozott Joan Miróval is. Mirât és Picassót - akivel 1951-ben találkozott - tartotta valódi mestereinek. 1950-ben egy évet töltött Párizsban a Francia Intézet ösztöndíjával. Az itt létrehozott művei elsősorban társadalmi kérdéseket feszegettek, és rámutattak a hazájában uralkoAntoni Tapies Figurák perspektívában. Evszám nélkül
