Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Az avantgárd 59 Pablo Gargallo Nőalak. Evszám nélkül Míg Apel-les Fenosa szobrászata mediterrán, görögös szellemiséget sugallt, Manolo Hugué (1 872-1 945) egyfajta preklasszikus archaizmussal alkotta meg műveit. Manolo Hugué, akire a mezopotámiai kultúra jóval nagyobb hatással volt a kubizmusnál, a modern szobrászat egyik úttörőjévé vált. 1912-ben még Alfred Stieglitz New York-i Little Gallery of Photo-Secession 291-ében állított ki, ám 191 3-ban művei már helyet kaptak a modern művészet nemzetközi kiállításán, az Armory Show-ban, a legfontosabb egyesült államokbeli kortárs művészeti tárlaton. 1931-ig tartó kapcsolata Kahnweiler műkereskedővel, valamint barátsága Picassóval, akit még Els Quatre Gafe-beli korszakában ismert meg, bevezette óta kubista és posztimpresszionista művészek körébe is. Párizsban, ahol 1900-tól 1910-ig lakott, baráti kapcsolatban volt Apollinaire-rel, Maxjacobbal, Braque-kal, a Bőse Színház homlokzatára, Picasso, Nonell és saját maga arcképeivel. 1912-ben Párizsba ment, ahol sok nehézséggel kellett megküzdenie: ezeken csupán barátai, elsősorban Picasso, Nonell és Juan Gris segítségével tudott úrrá lenni. Barcelonába való visszatérése után megromlott egészségi állapota miatt le kellett mondania a kőfaragásról, ezért áttért a bronzmunkákra és ékszerek készítésére, amit nagy sikerrel művelt. 1920-ban tanári állást kapott az Iparművészeti Iskolában, ahol megismerkedett Llorens Artigasszal. Négy évvel később ismét visszatért Párizsba, és olyan műhelyben dolgozott, ahol vékony fémlemezből tudott nagy felületű tárgyakat kialakítani. Tárgyai igen masszívak voltak, Juli González tanácsának köszönhetően, aki megismertette őt a hegesztés technikájával. Az 1 929-es Barcelonai Világkiállításra Gargallo is megrendelést kapott néhány szobor elkészítésére, amelyeket a város kiemelkedő pontjain állítottak fel. 1933-ban két kiállítást szervezett nagy gonddal: az egyiket a New York-i Brummer Galériában, a másikat Barcelonában nyitották meg. Mindkét kiállítás rendkívüli sikert hozott számára, és egy megbízatást Reusban. A városban azonban tüdőgyulladást kapott és egy évvel később, 1934-ben meghalt. Pablo Gargallo két igen nehéz korszak között hozta létre szobrászi életművét, több különböző kulturális kontextusban, amelyek révén munkásságát - mely sohasem vesztette el egyéni jellegét - az Art Nouveau, az expresszionizmus, a Noucentisme és a kubizmus korszakaira szokás felosztani.
