Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
58 Miró előtt Dali után Apel-les Fenosa munkásságát már elhelyeztük a katalán művészet számára oly meghatározó korszakban. Sok más kiváló katalán művészhez hasonlóan, Fenosa is Párizsban alkotta műveit, ám sosem feledkezett meg gyökereiről. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az ő körülményei eltérőek voltak. Apel-les Fenosa szinte besorolhatatlan művész, akire az „evolucionista" címke nem igazán biggyeszthető. Annak ellenére, hogy már 1921-ben Párizsba érkezett és itt is maradt, Fenosa nem dolgozott egészen 1939-ig. Picassóval és Jean Cocteau-val való kapcsolata hatására ekkor befejezte azokat a műveit, ahol a női alakot kitüntetetten kezeli, és elkészítette Oradourés Nino de Cádiz című szobrait, valamint az Odysseus és Nausikaá szoborcsoportot. 1 949-ben állította ki munkáit a párizsi Jacques Dubourg Galériában, ami fontos fordulópontot jelentett művészetében. Fenosa szobrászata jellegzetesen mediterrán, melynek földszármazékú textúráit, mint az agyag, saját kezével formázta, és költői hangulatai révén - akárcsak Fenosa katalán költőbarátai - a klasszikus görögökhöz nyúlt vissza. Fenosa szobrai a leguniverzálisabb egyszerűséget idézik. A női figurák, melyek megformálása túlmutat a plasztikus kifejezésen, már létező, vagy még megírásra váró mítoszokat illusztrálnak. Az anyag egyfajta metamorfózison ment át kezei között, amint éteri formákká lényegült át. FJoratius joggal mondhatta volna erre: „ut sculptura poesis." Apel-les Fenosa grandiózus léptékben valósította meg anyag- és forma-poézisét, s tette mindezt egyfajta csöndes és derűs hozzáállással. Apel-les Fenosa pacifista volt, akit mélyen megráztak a polgárháború borzalmai. Lleida című munkáján, amelyet a város bombázása elleni tiltakozásul alkotott: egy anya ül a földön, halott leányát tartva karjában. Szobrászi tömörsége Fenosa későbbi figuráinak tömegformálására lesz jellemző. A drámát a főalak arcát eltakaró, az elviselhetetlen fájdalmat kifejező kéz szimbolizálja. Sebastiá Gasch azt írta Fenosa munkáiról a Meridio egyik számában: „Apel-les Fenosa Lleida című kisméretű szobra olyan gyengédséget, átható és keserű líraiságot sugároz, amelynek intenzitása mélyen megérinti a nézőt. Ez a mű a kitörő érzelem emlékműve, amelyet a végtelenül finom szobrászi érzék rögzített agyagba." Néhány évvel később Fenosa szolidaritása szimbolikus formában nyilvánult meg a háború borzalmaival szemben. A Limoges melletti francia település, Oradour-sur-Glane háborús mártíriuma emlékére létrehozott Oradour című munkáját 1945-ben állították ki Franciaországban, mintegy tanúságképpen Fenosa művészetfelfogása, a barbársággal szembeni állásfoglalása mellett. PABLO GARGALLO Maella, 1881 - Reus, 1934 Gargallo családja az 1 880-as évek végén költözött Barcelonába. Pablo néhány évvel később, 1 895-ben állt munkába Eusebi Arnau segédjeként. Arnaunak igen jó kapcsolata volt az Art Nouveau művészeivel, és szoros barátságban állt az építész Lluís Doménech i Montanerrel, akivel több megrendelést is együtt kiviteleztt. Más fiatal és nyugtalan művészekhez hasonlóan Gargallo is rendszeresen látogatta az Els Quatre Gatso\, ahol megismerkedett Picassóval, Nonell-jel, Ramon és Jácint Reventósszal. 1 903-ban egy éves ösztöndíjjal Párizsba ment, majd Barcelonába visszatérve különféle munkákban vett részt. Együttműködött Doménech i Montanerrel a Hospital de Sont Pau ( 1906] és a Palau de la Musica (1908) homlokzati ornamentikájának kialakításában. Domborműveket készített
