Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Az avantgárd 57 Manolo Hugué Ökrösszekér. 1913 küzdött, másfelől viszont számos művészi tapasztalatot is szerzett. Kisméretű szobrokat készített Rodin stílusában, és élvezhette a kor nagy művészeinek - Sunyer, Casagemas, Nonell, Picasso, Durrio - társaságát. Párizsból Céret-be költözött, ahol életének tizenöt legkreatívabb és legtermékenyebb évét töltötte. Ebben a kisvárosban alakította ki saját művészi személyiségét, és fedezte fel a helyi mediterrán témákat. Kahnweiler nemzetközi műkereskedővel való kapcsolata révén kiállításokat szervezett Németországban és New Yorkban, amelyek nagyban növelték művészi elismerését. Az első világháború következtében kénytelen volt visszatérni Barcelonába Ц917-1919), ahol ismét kapcsolatba került a katalán művészeti körökkel. Ezután ismét Céret-be ment, újból kapcsolatba lépett Kahnweilerrel, és kisméretű szobrokat készített, amelyeken a tömegek formálására fektette a legnagyobb hangsúlyt. Az 1920-as években rossz egészségi állapota következtében fokozatosan arra kényszerült, hogy felhagyjon a szobrászattal, és a festészet felé forduljon. Többek között ezért is utazott Caldes de Montbuiba [ 1928), ahol letelepedett és teljesen a művészetnek szentelte életét. Munkássága itt bőséges volt minőségét és mennyiségét tekintve egyaránt, és olyan eleven és spontán naturalizmus jellemezte, ami kecsessé tette figuráit.
