Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
56 Miró előtt Dali után Bár az 1930-as évek katalán művészeire Joan Miró és Salvador Dali, valamint Sebastiá Gasch kritikai tekintélye gyakorolta a legnagyobb hatást, a korszak sok fiatal festője és szobrásza a külföldi kapcsolataival és nemzetközi projektekben való részvételével kísérelte meg, hogy saját útját járja. Nyilvánvalóan ezek közé tartoztak az ADLAN csoportba tömörült művészek (Eudald Serra, Jaume Sans, Ramon MarineUo, Leandre Cristöfol, Antoni G. Lamolla, Esteve Francés, Viola, Remedios Varó és Antoni Clavé), akik nem csupán katalán kiállításon szerepeltek: részt vettek a kortárs spanyol művészetnek az Ibériai Művészek Társasága által 1936-ban a párizsi Musée du Jeu de Paume-ban nyílt nagy tárlatán, a párizsi Charles Ratton Galéria Szürrealista ObjektekrőI rendezett kiállításán, s az ugyanebben az évben Londonban megnyitott Nemzetközi Szürrealista Kiállításon is. Talán az 1937-es Párizsi Világkiállítás spanyol pavilonja - ahol Picasso bemutatta Guernicáját - a legjobb példája annak, miként nyert külföldi elismerést sok művész munkássága, akiknek túlnyomó része a köztársasági Spanyolországot támogatta. A század második évtizedétől kezdve a katalán művészek kétlakisága nehézzé teszi tevékenységük.kronológiai sorrendbe állítását. Gyakran egyöntetűen a „polgárháború előtti" periódushoz szokás sorolni őket; máskor éppen munkásságuknak ez az időszaka marad figyelmen kívül. Másfajta problémát jelent azoknak az előző generációhoz tartozó művészeknek a korszakolása, akik, mint Manolo Hugué, Llorens Artigas, Gargallo, Juli González és Apel-les Fenosa, ebben az időszakban már avantgárd szellemben dolgoztak. Összefoglalónk elején Manolo Hugué Kél katalán nő. Évszám nélkül MANOLO HUGUÉ Barcelona, 1872 - Caldes de Montbui, 1945 Manolo Hugué igen nehéz gyermek- és serdülőkort, és igen kevés iskoláztatást tudthatott magáénak, amikor ennek ellenére eltökélte magában, hogy művésszé válik. Ennek érdekében rendszeresen látogatta a művésziskola rézkarc- stúdiumait és a galériák kiállításait. Már egészen korán részt vett alkalmi szobrászmunkákban, s így ismerkedett megjoaquim Mirrel, Torres Garciával, Joan és Juli Gonzálezszel. Egyik legszorgalmasabb látogatója volt az EL QUATRE GATS kerekasztal- beszélgetéseinek. 1901 -ben Párizsba költözött, és itt élt 1909-ig. Ez idő alatt egyfelől a puszta megélhetésért
