Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Az avantgárd 55 szemléletváltását, később pedig konstruktivistává lett, egyre tovább szélesítette a kortárs irányzatok katalánjai palettáját. Hasonló utat jártak be más művészek is, közöttük Manolo Hugué, Pablo Gargallo, Apel-les Fenosa, Juli González és Llorens Artigas. Mielőtt tovább lépnénk, itt az ideje, hogy pontosabb képet adjunk a korszak katalán művészetének történetéről. A katalán művészet párhuzamos utat járt be a spanyollal, amely pedig természetesen az európai irányzatokhoz igazodott. Egyes tanulmányok már feltárták, hogyan élt tovább a polgárháború által félbeszakított katalán avantgárd -Joan Miró generációja, az Amies de l'Art Nou (ADLAN) körének 1930-as évekbeli tevékenysége, Mi ró és Dali nemzetközi jelenléte és a katalán szürrealisták -, és hogyan kapcsolódott a második világháború utáni művészeti újjáéledéshez, a DAU AL SET csoport tevékenységéhez, ideértve Antoni Tápies, Joan Brossa, Joan Ponç, Modest Cuixart és Joan Josep Tharrats kapcsolatait Miróval, J. V. Foix- sal, és a katalán művészet nagy pártfogójával, Joan Pratsszal. Ez a megközelítés azonban nem veszi eléggé figyelembe ama köztes nemzedék jelentőségét, amely az 1 930-as években lépett színre, s amelynek identitását a háború zilálta szét, hogy aztán Párizsban, az új művészet központjában kelljen új perspektívákért harcolnia a második világháború előestéjén. Apel-les Fenosa Oradour. Évszám nélkül kiállítását a Percier Galériában. Katalógusának előszavát Max Jacob írta: ez volt az első együttműködése költőkkel, irodalmi kapcsolatainak hosszú sorában. Barcelonába visszatérve tíz éven át itt élt, és a spanyol polgárháború alatt fontos szerepet játszott a műtárgyak és műemlékek védelmében. Ezután ismét Párizsba ment, ahol felújította kapcsolatait a művészekkel és költőkkel. Picasso mégegyszer megadta neki a szükséges bátorítást ahhoz, hogy a maga által választott, s a korban olyannyira túltengő izmusoktól távol álló, saját úton haladhasson és alkothasson tovább. Munkássága az 1940-es évektől fokozatosan és töretlenül bontakozott ki. Ettől fogva rendszeresen kiállított Párizsban, Barcelonában és más európai nagyvárosokban is, ami a Fenosa által megteremtett szobrászi nyelv elismerését jelentette. A női akt volt Fenosa szobrászatának központi témája. Meg kell említeni, hogy 1 939 és 1946 között több neves művész és a kulturális élet kiemelkedő alakjának büsztjét készítette el, köztük Cocteau-ét, Noailles-ét, Paul és Nush Eluard-ét, Dora Maarét és André Dubois-ét. 1945-ben létrehozta az Oradour-sur- Glane emlékművét, amelyet a Független Dél Kiállításán mutatott be. Az 1960-as évek elején Fenosa életművének csúcsát jelzik azok a szobrok, ahol az ábrázolt figura növényi és ásványi formát ölt, mindazonáltal nem veszíti el tiszta emberi lényegét.
