Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
38 Miró előtt Dali után Foix nem titkolta a szürrealizmus iránti vonzódását a L'Amic de les Arts és a la Publicitat számára írott szövegeiben, ám az, hogy Joan Miró munkája mellett döntött, annak volt köszönhető, hogy előnyben részesítette ennek költői ihlefettségét Salvador Dali képi ikonográfiájánál. A Dalmau Galé- ria-beli kiállítás mellett Foix a La Revista 1919- es számába is illusztrációkat kért Mirótól. Foix a L'Amic de les Arts folyóirat 26. számában Miró munkásságát Cassanyesé, Dalié és Gasch-é mellett méltatta. 1930-ban a La Publicitahan utalást tett a korábbi munkákra, majd 1931-ben ő vitte el Joan Pratst, Sebastiá Gasch-t, Angel Ferrantot és Carles Sindreut Miró otthonába, a passatge del Crèdilre, legújabb munkáinak megtekintésére, és „pessebrista astral'Aaк (a „csillaggyökerek szakértőjének") titulálta őt; felidézte Miró színpadtervét, amely a Jeux d'Enfants liceubeli bemutatójára készült. Foix írt epilógust Carles Sindreu Darrera el Vidre (Az üveglap mögött) című könyvéhez, amelyet Miró rajzai illusztráltak, s az eseményteli 1934-es évben ő ajánlotta be a művészt egy olyan, Paul Eluard által szerkesztett válogatásba, amely Max Ernst, Marcel Jean, Man Ray, Tanguy, Magritte, Dali és Giacometti rajzait is tartalmazta. 1934 februárjában az ADLAN aktivista csoportja újabb találkozót szervezett, ezúttal a Catalonia Galériában, hogy ismét bemutassák legújabb munkáikat. Foix is részt vett a találkozón, ahol több részlet is elhangzott egy olyan szövegből, amely később megjelent a Cahiers d'Arban; mi több, egyjoan Mirónak ajánlott, addig publikálatlan versét is felolvasta. Kapcsolatuk egyre többrétűvé vált. Együtt dolgoztak a Robert Gherard zenéjére épülő Ariel baletten, amelyet azonban sohasem mutattak be, noha a Música Viva folyóirat több szöveget is közölt Foix-tól és Mirótól, Ariel: Zene, modellek és gondolatok egy baletthez címmel. JOAN MIRÓ Barcelona, 1893 - Palma de Mallorca, 1983 Az ékszerész családból származó Joan Mirónak igen korán megmutatkozott a festészet iránti szenvedélye, és képtelenné tette arra, hogy megfeleljen az üzleti világ elvárásainak. Ez komoly depressziót okozott nála, ami miatt a tarragonai Montroig del Campba költözött. Itt közvetlen kapcsolatba került a tájjal, amely nem csupán gyógyulását eredményezte, hanem azt is, hogy teljes mértékben a festésnek szentelje életét. 1919-es, első párizsi útját megelőzően már találkozott Francis Picabiával, és járatos volt a francia költészetben és az avantgárd irodalomban is. 1920-ban véglegesen a francia fővárosban való letelepedésre szánta el magát, ahol kapcsolatba került Picassóval, Maurice Raynallal, Pierre Reverdyvel, Tristan Tzarával és Maxjacobbal. Azonban minden nyáron hazalátogatott Montroigba, amelyet folytonos ihlető forrásának tekintett. 1923- ban, a realista korszaka csúcspontjának, a ta Masiának megfestése (1921 -22) után stílusa megváltozott, és a szürrealizmus Joan Miró Vörös és fekete sorozat. 1938
