Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Az avantgárd 39 Joan Miró Cím nélkül. Évszám nélkül Joan Miró Nő. Evszám nélkül Az „új művészet" ezidőtájt nagy népszerűségnek örvendett, s nem csupán Josep Carbonell-t, Junoyt vagy Pérez Jorbát jelentette már, hanem az Amies de l'Art Nou támogatása mellett Joan Prats, Sindreu, az építész Josep Lluis Sert és a fotográfus Josep Gomis pártfogását is élvezte. Az új művészetet hirdető építészek és költők mellett ott volt Dali, Miró, Angel Ferrant, Massanet, Eudald Serra, MarineMo, Sans, Cristőfol, Lamolla, és a többi, a „logikától iszonyodó " művész, akiknek pályafutását Foix nem követte minden esetben figyelemmel; a modern művészet alakulására talán Sebastiá Gasch és Magi Cassanyes voltak a legnagyobb hatással. Foix-t lenyűgözték Miró „csillaggyökerei"; 1 91 8 és 1 938 közötti együttműködésükben nyomon követhetjük művészi alkatuk párhuzamos vonásait, amire később, visszaemlékezéseikben mindketten többször is visszatértek. Ez a kor a kölcsönös egymásra hatások kora volt. Victoria Combalia Miró és a kritikusok című könyvéhez írt bevezetőjében David Fernández Miró, a festő unokája visszaemlékszik rá, hogy Mirót csodálattal töltötte el Foix költészete, mindenekelőtt katalán nyelvezetének gazdagsága. Miró minden bizonnyal éppolyan intenzitással fordult a költő életformája és írásai felé, mint amilyennel később felfelé fordult. 1924-ben szoros barátságot kötött André Bretonnal, Louis Aragonnal és Paul Éluard-ral. 1926-ban először dolgozott a színház és a balett számára. Max Ernsttel együttműködésével, ő készítette az Orosz Balett Romeo és Júliájának díszletterveit, amelyet további hasonló munkák követtek, így a Jeux d'Enfants (1932) és a Móri el Mermo ( 1972). 1930-tól nemzetközi hírnévnek örvendett, amely már megnyilvánult az 1925-ös párizsi, majd amerikai és brüsszeli kiállításainak sikereiben is. Ezeket a kiállításokat kiemelkedő retrospektív bemutatói követték, többek között olyan nagyvárosokban mint New York, Museum of Modern Arts (1941 és 19521, Bázel (1952), Los Angeles (1959), Párizs (1962), Tokió ( 1966), Barcelona ( 1968), Párizs (1974), Madrid (1975), amelyeknek sora a művész halálával sem szakadt meg, s amelyek születésének centenáriumán ( 1993) érték el csúcspontjukat. Miró a spanyol polgárháború és a világháború hatása alatt készítette Konstellációk című festménysorozatát, amellyel további lépést telt az új festői megoldások felé. Ez a sorozat egyszersmind egy új, szabadabb, és személyesebb korszak kezdetét is jelentette. 1947-ben nyolc hónapot töltött az Egyesült Államokban. Fontos mérföldkő volt ez, minthogy határozott fordulatot jelentett a nagy formátumú művek irányába, amint azt a cincinnati-i Terrace Plaza Hotelben készült murális képe is jelzi. Később hasonlóan monumentális falképet készített a Harvard University számára is ( 1951 ). Joan Mirót rendkívüli kreativitása a művészet legkülönbözőbb területeinek felfedezésére késztette, a metszettől a kerámiáig - amelyet Llorens Artigas vezetése alatt művelt -, s a szobrászattól a szőnyegszövésig. Nem szabad említés nélkül hagynunk a kortárs művészet tanulmányozására 1971-ben létrehozott és 1975-ben megnyitott Fundació Joan Miró Centre d'Estudis d'Art ContemporanL Ez az intézmény, amelyet a Miró közeli barátja, Josep Lluis Sert által tervezett épületben helyeztek el, nem csupán a festő munkáit mutatja be, hanem a kortárs művészet kutatásának és tanulmányozásának is otthont ad.
