Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
34 Miró előtt Dali után Nem érdekelték a Clará munkáira olyannyira jellemző természeti minták, s olyan ikonográfiát dolgozott ki, amely inkább idealizált, semmint realista volt, teljesen a Noucentisme elképzeléseinek megfelelően. A Noucentisme, avagy a '900-as évek mozgalmának mediterrán-kultuszából és témáiból olyan új szellemű áramlat fakadt, amely már előkészítette a rákövetkező avantgárd kísérletezés terepét. Picasso több klasszikus képe ezt a rend iránti vágyat fejezi ki, s ugyanez jellemzi számos katalán művész munkásságát, így Pere Prunáét, Francesc Domingóét vagy Miquel Villáét, akiknek műveiben a klasszikus témák modern feldolgozásban és kompozícióban öltenek testet. Pere Pruna (1904-1977), akire Picasso közvetlenül is hatott, egyike volt ezeknek az átmeneti stílust kialakító művészeknek. Picassóval 1921-ben találkozott Párizsban, ahová az akkor tizenhét éves Pruna a párizsi művészi élet meghódításának szándékával érkezett. Picasso révén kapcsolatba került a Percier Galériával, amelynek vezetője André Ledel volt, s amelyet számos műgyűjtő és értelmiségi látogatott, közöttük Jean Cocteau, Max Jacob és Supervieille. Pere Pruna itt ismerkedett meg Szergej Gyagilewel és Orosz Balettjével, akik számára díszletterveket is készített. Picassóval való kapcsolata hozzájárult baráti körének kiterjedéséhez, s egy olyan esztétika átvételéhez, amely Picasso klasszikus periódusát jellemezte. Pruna művészi személyisége elsősorban olyan idealizált kompozíciókban és leegyszerűsített formákban fogalmazódott meg, amelyeken a háttér harmonikus színeiből kiemelkedő figurák a mesteri rajztechnika révén öltenek testet. Az alakok idealizált megformálása olyan eleganciával párosult, amely egy csapásra meghódította a színpadi tervezés világát. Az 1920-as években Pruna művészetével sikert aratott Párizsban és az Egyesült Államokban is, ahol elnyerte a pittsburghi Carnegie Institute második díját. Művészete azonban az 1 930-as évekig kevéssé volt ismert Kata Iónjában, s ezután is szorosan kapcsolódott az azt bevezető picassói klasszicizmushoz. Francesc Domingo (1 893-1974) képzése ugyancsak Párizshoz kapcsolódott, s a tiszta formákra redukált figurái és tájképei közel álltak a cézanne-i szellemű kubizmushoz. Domingót Picasso és Manolo Hugué művészetében éppen a figuratív ábrázoláshoz hű komponálási mód ragadta meg. Kompozíciói a figurák formai struktúrájának elemzésére épülnek, és színviláguk ugyancsak analitikus, miközben egyszersmind idealisztikus is. Mindez a kubizmus utáni generáció jellemzője, akik mestereik tanítását a figuratív ábrázolás újjáélesztésére alkalmazták. Ahogyan Joaquim Mir a maga mallorcai tájképein vagy tarragonai portréin, úgy Miquel Villa is meghaladta a figurális ábrázolást a maga képein, ahogy a színeket előtérbe helyezte. A számos pigmentréteggel létrehozott motívumaiban a színeinek erőteljességével és a részletek szintetikus konkretizMIQUEL VILLA Barcelona, 1901 - El Masnou, 1988 Miquel Villà, egy borkereskedő társaság igazgatójának fia, tizenegy évesen utazott először DéT- Amerikába, s ez igen nagy élményt jelentett számára. 1923-tól 1 930-ig Párizsban élt, ahol megismerkedett Marcel Duchamp-mal, Ch. Soutine-nal, Manolo Huguével, Torres Garciával, Tristan Tzarával, Apel-les Fenosával és Pablo Gargallóval. Katalóniába való visszatérése után El Masnouban, később Ibizában telepedett meg, ahol számos külföldi festőt fogadott. Későbbi éveiben is sokszor visszatért a szigetre, és hosszú időszakokat töltött el Pobla de Segurban. Szoros barátság fűzte Sebastiá Gasch-hoz, Montanyához, és mindenekelőtt Joaquim Sunyerhez. A spanyol polgárháború befejeztével Dél-Amerikába költözött, és 1943-ig Tucumánban (Argentína] élt. Ettől kezdve egészen 1962- ig folytonosan úton volt Kolumbia, Venezuela, Argentina, Hollandia és Párizs között. 1 962-től kezdve állította ki rendszeresen műveit a Sala Parés galériában. Számos hivatalos elismerést kapott, s rendszeresen festett El Masnouban, Pobla de Segurban és Barcelonában.
