Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

Gaudí tó I Tàpiesig

19

Joaquim Mir

Tájkép. Évszám nélkül

rozatának, amelyen tisztán festői megközelítéssel dolgozott, egyazon szín különböző árnyalatait alkalmazva jól kivehető, dinamikus ecsetvonásokkal.

Ricard Canals számos dologban osztozott Nonell-jel. Hasonló volt képzettségük: együtt tanultak a La Llotján, a tőzsdepalota épületében működő képzőművészeti főiskolán, és egyaránt tagjai voltak a Colla del Safrànak (Sáfrány Csoportnak), amely szívesebben festette Barcelona külvárosait, semmint a klasszikus iskolai modelleket. Együtt mentek Párizsba is. Nonell kontaktusai a francia szalonokkal és galéristákkal hasznára váltak Canalsnak is. Durand-Ruellel való kapcsolata egyfelől közelebb segítette a nemzetközi elismeréshez, másfelől pedig a spanyol témák felé fordította őt, amelyek oly népszerűek voltak abban az időben. Témái között központi helyet foglaltak el az andalúzi- ai hangulatok és a bikaviadalok; emellett gyakran festett café-concert-ekét, azaz zenés kávéházakat és hírességek arcképeit is. Canals képeit a festői expresszivitás és az éjszakai színvilág jellemezte. Nagy sikerrel alkalmazta a metszettechnikát, és különösen a rajzhoz közel álló pasztellfestésze- tet, amelynek energikus ecsetvonásai dinamizmussal töltötték meg képeit.

Joaquim Mir, aki az Art Nouveau későbbi festő-generációjához tartozott, a kifejezőerő és autonómia végső határáig feszítette a festészetet azokkal a képeivel, amelyek mintegy a modern művészetet megelőlegző módon választották szét a témát a művészi eljárástól. Amikor a Rusinol családdal az elvarázsolt mallorcai partvidékre érkezett, s itt 1900 és 1906 között Torrent de Pareisben és