Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Gaudítól Tàpiesig 13 Santiago Rusinol Almirall arcképe. Évszám nélkül tetőket, erkélyeket, ajtókat, fogantyúkat és a mintás csempéket is. Termékeny munkássága, amelynek legtöbb eredménye Barcelonában látható, fokozatosan terjeszkedett újabb és újabb területekre, egészen 1926-ban bekövetkezett hirtelen haláláig, és párhuzamosan fejlődött a Sagrada Família (Szent Család) templom építésével, amelyben a székesegyház-építésnek egy középkorias szemléletű elképzelését valósította meg. Gaudínak a templom kriptájától a Születés-kapu létrehozásáig terjedő munkásságában három korszak különíthető el: egy 1883 és 1890 közöttre tehető első, eklektikus periódus, amellyel egyidőben a Vicens-házat (1883-1888), a Güell Pavilonokat (1884-1887) és a Güell Palotát a nyugtalan természet Rusinol legsajátabb tulajdonságai voltak: ezek vonzották 1 889-ben Párizsba is. Itt vette kezdetét festői pályafutásának legkiemelkedőbb korszaka. Művészete Eugène Carrière és Puvis de Chavannes hatása alatt átalakult: munkái ettől fogva realisztikus elevenségről tanúskodnak, noha egyszersmind szintetikusabbak- ká és expresszívebbekké is váltak. Ezt a hatást kevert színek alkalmazásával érte el, és olyan komponálási móddal, amely erőteljes egyszerűséget és természetességet kölcsönöz képeinek. A Casasszal, Utrillóval és Clarasóval töltött tipikus párizsi bohém évek után Rusinol felfedezte a tengerparti Sitges városát, amelynek fényei annyira elbűvölték, hogy ettől fogva felváltva töltötte itt és a fővárosban az idejét. Ez az 1 893 és 1 896 közötti időszak festői a pályafutásának a legmodernebb korszaka. Az erőteljes mediterrán fénynek köszönhetően palettája melegebb színekre váltott. Témái és modelljei is aszerint váltakoztak, hogy hol festette meg őket: a párizsi képek inkább az impresszionizmus, a sitgesiek inkább a Modernizmus jegyeit viselik magukon. Sitges volt a helyszíne a Rusinol által szervezett népszerű modernista találkozóknak is 11892, 1893, 1894, 1897, 1 899). Ezek az események rendkívüli jelentőségűek voltak, és fordulópontnak bizonyultak a katalán művészet fejlődésében. Rusinol a harmadik találkozón, 1 894-ben avatta fel a Cau Ferratot, saját házát és műhelyét, ahol műgyűjteménye is otthonra talált. A Cau Ferrât ma múzeum. Rusinol érdeklődése egy granadai útiélményének hatására fokozatosan fordult a kertek felé, amelyek az ideális szépség és tökéletesség szimbólumát jelentették a művész számára. Az aranjuezi kertek lettek kedvenc festői célpontjai: egyik útja során, amelyre valamely kedves motívumának megfestéséért vállalkozott, itt érte a halál is.
