Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
14 Miró előtt Dali után Hermen Angiddá Camarasa Éjszakai hangulat. 1900-1901 körül (1 886-1 888) építette; egy második, neogótikus szakasz 1891 és 1900 között, amely magában foglalja a Teréziánus Nővérek Zárdájának ( 1 888-1 890) és a Calvet-háznak ( 1 898-1904) az építését is; és egy utolsó korszak, amikor a székesegyház dekorációjának készítésével egyidőben a Bellesguardot ( 1900-1905), a Cüell Parkol ( 1900- 1914), a Batlló-házol ( 1904-1906), a Milá-háza\ ( 1906-1910) és a Cüell Kriptá ( 1 898-1908) is építette. HERMEN ANGLADA CAMARASA Barcelona, 1871 - Port de Pollença, 1959 Anglada igen korán kezdte művészi pályafutását, amely jó ideig katalán mestere, Modest Urgell realisztikus tájképeinek hatása alatt állt. 1894-ben Párizsba ment, ahol a kor ünnepelt művészeivel együtt végezte tanulmányait. Stílusa egy végletesen szubjektív festészet irányába változott meg, aminek során Degas és Toulouse-Lautrec éjszakai belső tereinek konceptuális vonalhasználatát követte, ám egyszersmind ezektől el is tért rendkívüli színgazdagságával és szabad, lendületes ecsetkezelésével. 1898-ben Párizsban telepedett le; ettől fogva biztos nemzetközi hírnévnek örvendett, amely a következő néhány évben egész Európában és Latin- Amerikában elterjedt. Az 190Oas barcelonai kiállítása alkalmával a képei mögött meghúzódó modern eszmék nagy vitát váltottak ki. Innentől számítható kapcsolata az Eh Quarte Gafeszal. 1904-ben, valenciai tartózkodása idején párizsi témáit a valenciai folklór váltotta fel, ami ürügyként szolgált erőteljes, színgazdag festményeihez. 1914-ben Mallorcán telepedett le: ez a váltás új korszakot jelentett művészetében is, minthogy visszatért a tájképfestészethez. Rendkívül kifinomult megközelítési módjával a korai párizsi korszakában megkezdett utat folytatta. A spanyol polgárháború ( 1936-1939) elől a francia- országi Pouges-les-Eaux-ban keresett menedéket, ahol számos, a fenti vonulatba illeszkedő művet alkotott. Ugyanezt az utat követte 1948-as mallorcai visszatérése után is. Bohém művészként és az élet szerelmeseként mindig nagy érdeklődést mutatott kora találmányai iránt. Fotózott és filmezett is, sőt mozifilmet is rendezett L'australienne (Az ausztrál nő) címmel.
