A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

III. Magyar Plakátkiállítás

Képzőművészeti életünk sajátos, lassanként hagyománnyá szilárduló jelenségeként felszabadulásunk óta ezúttal harmadszor jelentkeznek grafikusművészeink, hogy a művészetek e kétségkívül érdekes, mozgalmas, színes világa iránt érdeklődőknek munkásságuk legfrissebb eredményeiről beszámoljanak. A közelmúltban a baráti Lengyel és Német Demokratikus Köztársaságban fogadták szeretettel a magyar grafikusokat s kiállításukról elismerő szavakkal emlékezett meg mindkét főváros sajtója is. De a magyar képzőművészet sikereit gazdagították, jóhírnevét öregbítették grafikusaink akkor is, amikor az egyik legtekintélyesebb külföldi szakfolyóirat, a Graphis, a magyar plakátművészek legjelesebb alkotásainak helyt adott. Önálló képkiállításaikon kívül az évenként megrendezésre kerülő Nemzeti Tárlatokon, illusztris festőink, szobrászaink alkotásainak társaságában is találkozhattunk műveikkel, melyek csakúgy szenvedélyes, parázs viták célpontjává váltak, mint valamely a tárlaton szereplő festmény, szobor vagy építészeti terv. Különösen magasra csaptak a szenvedélyek hullámai az 1950-es évek elején, amikor egy, a plakátművészet sajátos műfaji törvényszerűségeit zárjelbe tevő naturális, nemegyszer fotonaturális szemlélet uralkodott el plakátművészetünkben. S a plakát-esztétika körüli tisztázatlanságot éppen politikai plakátmúvészetünk sínylette ineg