A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Petri Lajos szobrászművész gyűjteményes kiállítása

torrá avattak és még az avatás hetében, a távoli rokon Bihari Sándor özvegye elvitt Teles Edéhez, ki tanítványává fogadott és akinél másfél évig dolgoztam. Fárasztó 14—16 órai munka után, a homályosodó műteremben, sejtelmessé vált körvonalú munkáim, ott emelkedtek először igazi alkotásokká képzeletemben. Ott jutott nékem az első babér is, mely későbbi pályámon oly ritka lett. Közvetlen szomszédunk, az öreg Donáth, átjött a Teles-műterembe, ahol én akkor életem harmadik fejét, a „Mary" portrét készítettem. Megnézte és azt mondta : „Ezt te csináltad ? Nagy szobrász leszel, én mondom neked, az öreg Donáth". Azóta lezárult már pályám, amit még csinálok, nem viszi mérlegét sem előre, se hátra. De ezekre a szavakra, meg a fiatalságom rendületlen önbizalmára, az elhivatottság kételkedést kizáró hitére mélységes megindultsággal emlékezem. Az 52 év előtti időkre gondolva, szabadjon kifejezést adnom az egykori növendék mély tiszteletének, és immár megöregedve is változatlan hálájának, Teles Ede iránt. Tőle tanultam meg a művészet tiszteletét, a hatás alacsonyrendű eszközeinek megvetését, a giccs becstelenségének felismerését. Az azóta eltelt 52 év stílustörekvéseinek örvénylő forgatagában is az maradt művészi hitvallásom, amit tőle tanultam: az átérzés őszintesége, és a megcsinálás tisztessége. Ezek mellett érdektelenné válik az, amit modernségnek vagy konzervatívizmusnak, ilyen vagy olyan iránynak neveznek. A kérdés az, mennyi művészi mondanivalója van valakinek és milyen teljességgel tudja azt kifejezni és a nagy tömegek közkincsévé tenni. A Teles-műtermet elhagyva, 1909. augusztusában Szegeden készítettem el Juhász Gyula első mellszobrát. Egész hónapban szorgalmasan dolgoztunk és a hónap végére még egy utolsó ülést ígért, de erre már nem jött el. Búcsú nélkül Nagyváradra utazott, ahol tanított és a tanéve kezdődött. Annát akarta még ott találni, ki szeptember elsején társulatával már Debrecenben játszott. Engesztelésül ina későbben azt a verset, mely most ennek a katalógusnak legnagyobb dísze.