A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Petri Lajos szobrászművész gyűjteményes kiállítása

Ugyanez év októberében Bruxellesbe mentem, ahol háborús megszakításokkal 1922-ig már saját műteremben dolgoztam. A belga szobrászat aranykorában, a nagy mesterek egész sorának közelségében könnyű volt fejlődni. Jules Lagae-ra és Egide Rombeaux-ra gondolok különös hálával. Néha meglátogatták műtermemet és beszélgettek velem művészetről. Csodálatosképpen azt a művészetet nem érintette a haladó francia drámaiság szele. — Mesteri tökéletességgel, virtuóz előadásban mondották el mindig érdekes művészi mondanivalójukat, ahogyan azt a flamand művészet nagy realista mesterei évszázadok óta tették. — Csak a belgák óriása: Rik Wouters látta meg a fejlődés útját és hozta az új drámaiságot és mélyebb lírát, megvesztegető egyéni előadásban, példát mutatva arra, hogy minden technikai fogás csak addig jogosult, míg a nagyobb szabatosság és jobb érthetőség, szuggesztívebb hatás szolgálatában áll. A közelmúltban tett nagy utazásaim óta eddig nem ismert élességgel húzom meg a határvonalat művészet és technika művészi mondanivaló és a kifejezés mesterségbeli része között, és száműzök mindent, ami csak technika, csak divatos irány, még ha szellemes megoldást jelent is. A formakultúra öncélú hangsúlya különben is együttjár a mondanivaló gyengülésével. Világosan megfigyelhető ez portréimnál, melyek munkálkodásom lényeges részét képezik. Az évszám megmutatja keletkezésük évét és megállapítható a forma elsődlegessége, az előadás drámaisága és az érzés líraisága rovására. — Csak a későbbi évek felszabadulása hozta meg a líraiságnak azt a teljességét, melynél a íorma már másodlagos. — Amikor rájöttem arra, hogy a túlságos kidolgozás alatt gyengül a kifejezés ereje, az alkotás lendületének éreztetése, a mondottak spontánsága, ami pedig a legfrappánsabb eszköze a hatásnak. — A szellemesség is fokozottan hat, ha rögtönzésként mondjuk. Azóta törekszem arra, hogy minél gyorsabban készítsem el portréimat. Van egész sor, melyet egy ülésre csináltam meg, ezek a legjobbak. A Failoni fej, Ungár Imre, Morinyi, Füst Milán, Rubletzky Géza. Ma már mindig úgy fogok a portréhoz,