A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960
Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek
hogy az adott valóságból indul ki, de azt is látnunk kell, hogy összemosódik előttünk a festőnek tárgyához való téri viszonya. Mintha nem kívülről látná motívumát, hanem nézőpont nélkül vetítené ki magából. S ez valóban így is történik. Czóbel képein hiába keresnők a kompozíció architektonikusan szigorú rendszerét. Nemegyszer úgy hat, mintha itt minden játékosan, egy szeszélyes ember jóvoltából lenne összedobálva. Nem jut érvényre a perspektíva törvénye s ezért úgy látszik, nemegyszer a különböző mélységben álló tárgyak méretei sem felelnek meg egymásnak. A tér érzékeltetése is, mintha hiányozna ezekből a képekből. De valóban, rendszertelenek-e ezek a képek? A grafikus szerkesztés értelmében igen, festői szempontból azonban egy központi magban szigorúan összefogottak s mintegy állandó körforgásban élnek e körül a mag körül. Ez a központi mag nem különösebben hangsúlyozott része a képnek, nem is tárgyi motiváció, hanem az alkotó maga, aki belehelyezkedik tárgyába és így festi azt láthatóvá maga köré. Nem mondhatjuk tehát, hogy lefest valamit, hanem azt a viszonyt, képzetet és véleményt festi meg, amire a tárgy inspirálja. — Nem tudok elszakadni a természettől — mondja. — Mindig keresek valamit, ami érdekel s ha találtam valamit, akkor festek belőle valamit. — Kíváncsi lennék rá, hogyan, milyen körülmények között születnek meg csendéletei? 8