A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960
Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek
Felemelkedik a székről, odaáll az asztalhoz s mintegy megjátssza a jelenetet, ahogyan egy csendélet motívumait összeállítja. — Ezt ideteszem, azt meg odateszem, addig rakosgatom a dolgokat, amíg észre nem veszem bennük az egységes képhatást. Ha ezt elérem, festeni kezdek. — Ezek szerint a megfestett kép előtt már jelen van egy kép. Mi értelme annak, hogy áttegyük a vászonra? Miért nem elégszik meg annyival, hogy az összeállított tárgyakban meglátja a képet? — Ha megelégednék az összállított tárgyak hatásával, akkor nem festő, hanem rendező lennék. De mivel festő vagyok, meg kell festenem a képet, azaz a plasztikai kifejezés nyelvén el kell mondanom azt, amit láttam, illetve el kell mondanom azt, ahogyan én látom a valóság dolgait. Nem azt festettem meg tehát, amit láttam, hanem azt, ahogyan láttam. A felfedezésemet és meghatódásomat fejezem ki. Jó képet csak akkor festhetek egy csendéletről s csak akkor hozok létre műalkotást, ha úgy festem meg a csendélet almáját, ahogyan azt senki sem látta. Nem olyan furcsán, hanem olyan lényegbevágón. De ha nem látom magam előtt az almát, hogyan festhessem meg az almát? Talán emlékezetből? Engem nem az emlékeim, hanem az élményeim foglalkoztatnak. — Emlékezzünk csak Braque képeire — mondom. — Ő nem használt tárgyi motívumokat, képei nem emlékeztetnek meghatározott tárgyakra s a maguk valóságában mégis kétségtelenül tárgyszerűek. 9
