A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960
Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek
kifejezés nyelvén. Képeit látva, úgy érezzük, minden a színek egymáshoz való viszonyán múlik. Micsoda mélyről sugárzó barnák, kékek és bíborvörösek versenyeznek egymással. Különös tény azonban, hogy bárha Czóbel egyik legszínesebb festőnk, a közönség soraiból ma is kevesen akadnak olyanok, akik lényegükben felfogják ezeket a színeket és bizonyos értelemben kielégülnek általuk. Hány kép előtt áll meg a kiállítások közönsége és gyönyörködik a színekben, amelyek semmiképpen sem vethetők össze Czóbel tónusgazdagságával. Igaz viszont, hogy azok a színek, amelyek első pillantásra megnyerik a be nem avatottakat, egymástól különválasztott, foltszerűen ható színek. Külön-külön adják magukat és nem egymáshoz való viszonylatukban. Nem gazdagon, hanem szegényen, amit ugyan sokan egyszerűségnek neveznek, Czóbel „komplikáltságával" szemben. Holott ez az „egyszerűség" legtöbbnyire valóban nem egyéb szegénységnél, ez a közvetlenül ható színesség pedig tarkaságnál. Ezek a színek dekoratív hatásúak, Czóbeléi pedig lírai tónusvariációk. Czóbel ösztönös piktúrát művel s képei éppen ezért semmiféle értelemben nem magyarázkodnak, csupán adják magukat, olyan módon, amilyenek. Láthatatlan szerkezet fogja össze őket és így sem vonalban, sem formatagolásban nem adnak fix pontot a néző számára. Természetesen a dekoratív megjelenés és az elhatároló vonal megkönnyíthetnék a szemlélő feladatát. A néző kívül áll a képen és öntudatlanul is ellenőrizni szeretné, hogy a festő h o 1 állt szembe motívumával. Ez a hol nem könnyen ellenőrizhető Czóbelnél. Látjuk, 7
