A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek

CZÓBEL BÉLA Czóbel Bélát talán erőszakkal sem lehetne folyamatos elméleti beszélgetésre rávenni. Eltekintve attól, hogy takarékoskodik szókincsével, a művészetre vonatkozó spekulatív kérdések mintha egyáltalán nem érdekelnék. Szellemi kultúrája felszívódott érzéseibe és ösztönös magatartással áll a világban. Bárha minden dologra megvan a maga mélyen értelmi megjegyzése, nem szívesen él vele; mondanivalóját képeiben kívánja kifejezésre juttatni. Par ekszelansz festő, azt is mondhatnám, megszállottja a színeknek. Ha erőszakkal elvennék tőle a festéket és az ecsetet, magábafordultan és talán némán járnakelne a világban. Makacs, eltökélt egyéniség, de nem egy irányzat vagy dogma fanatikusa. Ez a szellemi karakterisztikum külső megjelenési formájában is kifejeződik. Mozgása szögletes és megfontoltan fékentartott. Ahogyan így szembenülünk egymással, két lábát összefonja, kezeit zsebeibe mélyeszti, felhúzza vállait és előretolja, mint az olyan ember, aki állandóan résen van és intenzíven figyel valamire. Időnként kiveszi szájából kurta pipáját, mond valamit, majdnem mindig indulatosan és minden zeneiség nélkül. Ha feláll és mozogni kezd, könnyen eszünkbe juthatnak Jack London tengerészalakjai. Pipájával, szótlanságában s a közöny fintorával, mely elég gyakran jelentkezik ajkán, London „Tengeri farkas"-aira hasonlít. 3