A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek

A világ sok városát járta be Czóbel, párizsi kiállításokon együtt titkezett a „Vadak"-kal, magába olvasztotta a francia kultúrát, i párizsi irányzatokban nem veszítette el sajátos egyéniségének ásait. Nem olyan könnyed és nem is olyan racionalis, mint a fran:. Hiányzik belőle Matisse és Braque művészetének lebegő könyisége, legszélsőségesebb kilengései közben is megmarad vaskos, komornak és anyagszerűnek. Anyagszerűségéből, vaskosságából rmészet szeretete érződik ki. Van benne valamiféle állandó fölé»ség és nyugalomra vágyó vidékiesség. Ennyiben talán Cézannehasonlítható, aki sok mindenben az urbánus festők előfutára volt nyegében megmaradt nyugalmat kedvelő vidékinek. De ez a kiesség Cézanne-nál és Czóbelnál is szereti maga körül látni a rdús, lombos fákat, a súlyos tömörségükben is enyhe hajlatú bokát, a természet valóságát színeivel, formáival, illataival és el együtt. Cézanne műveivel kapcsolatban sokszor említjük fel pszerkezet fontosságát s a szerkezet Czóbelnál is nagy jelentőel bír, de nem mint tudatos meggondolás, hanem az ösztönös ífogottság eredménye. Nyugalmat kedvelő, bensejében kiegyen>zott ember s különös, hogy minden képén fellelhetők a vergődés rötrelem jelei. Tájai és tárgyai, mintha belső görcsöktől szenvedk. Formái nem pontosan körülírottak, színei áttörik, erőszakosan >mják és hevítik egymást, összhatásuk olyan, mintha mindig Igatnának valamit abból a gazdagságból, amiből élnek s amivel zetten színültig tele is vannak.