A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Borsos Miklós szobrászművész kiállítása

nehéz kézzel vezetett kanyargásai kifejezik az embertelenség fölött való kétségbeesést. 1947-ben a tihanyi ház még romokban hevert s ezen a nyáron Pécsett voltunk muzsikus barátainknál. Egész nap hegedültek, komponáltak, kvartétteztek s úgy át voltak zenei hangokkal szőve, fonva a napok, mint ökörnyál vagy pókháló fonadék a nyárvégi erdő gallyai közt. Az éles, csengő üveghangok a hegedűn: a cselló, a gatnba öblös, kerek, rajzos vonalai; a harmóniák és diszharmóniák keresgélése a zongorán, késztették a tussba mártott tollat a harmónia, a ritmus, a dallam kifejezésére a már majdnem absztrakt kifejezésben: keveredve egyik művészet képzetei a másikéba, egyben rámutatva a művészetek eredendő mély rokonságára is. Az ezután következő évek rajzaiban a visszanyert Tihanynak szinte a feltérképezése következett. A pontosan megfigyelt táji. növényi, halászati jelenségekről tengersok rajz készült, behatolva a félsziget minden apró jellegzetességébe és felkutatva minden rejtett szépségét és lehetőségeit. Az 1952-es évből valók a tájrajzok nagyrésze és a halászsorozat. Az őrködő és testőrökként sortálló jegenyék, a diósi rét puha, felhős fűzfáinak csoportja, a füredi öblöt szegélyező hegyvonulatok, az Óvár mély, vízrevetett árnyéka, a Plinius-árok kissé elvadult rejtelmessége, tárgyilagos egyszerűséggel minden „átköltés" nélkül van papírra vetve. 1954-ben viharos nyár volt, sokat esett az eső és sokat fújt a szél: sötét, gomolygó, vadul rohanó, tépett felhőfoszlányok vágtattak az égen s a nagy víztükör fölött tintakék sávokat húztak s a magas jegenyék folyton lobogtak a szélben. Van egy firenzei liliomos sisakunk. Kitettük a kőfalra, háttere a felhős ég és hullámos víz. Szürrealizmus ez vagy realizmus? Vagy a kőfalon ülő. kendőibe burkolozó, fázós kis pásztorlány; tehenei messze járnak a domboldalban. ő egyedül ül a hatalmas térben, ég és víz mögötte, alakja, létezése nyugvópont a tér és magasság végtelenségének kifejezésére. Vagy ismét egy tér meghatározása, benne organikus elemek: ember, ló, madár, elöl egy hasáb, rajta egy szőlőfürt, klasszikus nyugalmat és egyetemes harmóniát éreztet. Ismét: egyetlen szőlőfürt a térben árnyékával, döbbenetesen arra utal. ami mögötte