A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Ferenczy Noémi gyűjteményes kiállítása

r addiginak. Ez a mű a határtalan optimizmus, a halhatatlan alkotóerő páratlan kifejezése. A korábbi Madonna (1932) még a szép fejekhez sorolható, a Szőlőmunkásnő - a ruha kék színét, a szürke fatörzsek kapcsolják a korsó hangos pirosához és a bordűr bikavér bíborához - még a nagy egyalakos kompozíciók, a Fahordó nő, a Magvető stb. testvére; de a Bárányos (1935-36) mindkét változata, melyek csak színmegoldásban eltérőek, a Múzsa egyenes előzménye. Minden eddigi képe, saját iniciatívából született, mély eszmei tartalommal bíró, és a haladás szolgálatában készült. A 30-as évek legvégén azonban hivatalos megbízást kapott. Valójában Nyíregyháza város számára rendelték meg a Szent Istvánt ábrázoló csaknem 10 négyzetméteres kompozíciót. E megbízás körülményei jellemzőek a horthysta kultúrpolitikára. Mivel Ferenczy Noémi a Párizsi Világkiállításra nem volt hajlandó kölcsönözni gobelint, mondván, hogy tőle még sose vásároltak, elvitték hát a múzeumok tulajdonában levő régi képeit. Ezeknek azonban olyan sikere volt Párizsban, hogy meglepte az ftthoni művészetpolitikusokat és gyorsan jóvá akarták tenni az addigi mulasztást. Elhatározták, hogy megbízást adnak egy nagyobb munkára, de előbb rendőrségi információt kértek Ferenczy Noémi politikai megbízhatósága felől. A rendőrségen azt a választ kapták: „Ferenczy Noémi nem viselt hivatalt a Tanácsköztársaság alatt, de barátai mind kommunisták." Noémi helye a világban és egyáltalán nem titkolt világnézete természetes ellenállásra talált a fasizmusba egyre mélyebben zuhanó ország művészeti hivatalnokai előtt. - Első, gyönyörű tervein, tarisznyás magyarok járulnak az országalapító elé, de a nepnek ez. a jelzése is felháborította a megbízó művészetpolitikusokat. Csak egy évi huzavona és bizonyos változtatások után kezdhetett hozzá az óriási munkához. A rózsaszínes épülő fal - az épülő ország jelképe - előtt aranysárga palástban ül a király, és szürkésrózsaszínben nemes urak állnak elébe. De ha kedves tarisznyásait le is parancsolták a képről, egy fiú, karjában báránnyal mégiscsak a nép képviselőjeként áll a többi között a végleges megoldásban (1940-41). A háború alatt is szüntelenül dolgozott és csak akkor hagyta abba, mikor feje felett lebombázták a műtermet. De még a vak pusztításban is volt valami kímélet: szövőszéke a készülő munkával érintetlen maradt. A felszabadulás után teljes erővel az új élet felé fordult és 10 évvel a legutóbbi gyűjteményes kiállítása után, az MKP II. kerületi helyiségében gyönyörű kiállítást rendez. Itt szerepelt többek között két olyan képe, amely 1945 után készült, az egyik a Fahordó nő új változata, a másik a Rügyező fa, melyet a művész a Köztársaság fájának, mely még csak rügyezik, nevez. Új, szabad életünk minden eseménye visszhangra és kifejezésre talál Ferenczy Noéminél. Az első évek impozáns felvonulásait sommázta a Felvonulókban, a sötét, melegpiros háttérre rajzolódó, szürkés-kékes alakokban — a tömeg egymásmellé ás fölé állított alakokból áll, a régről ismert motívumismétléssel, átlós kompozícióban, melyet a világospiros zászló függőlegese tör át. A Centená2 9