A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Goldman György emlékkiállítás

nyolja, csak lenézi: leleplezi. A kis fej a trabális testen kifejezi a groteszkséget. Ellentétben a Könyökölő munkás monumentalitást teremtő elnagyolásaival, e kis zömök figurában Goldman a részleteket is érzékelteti: a test formáit, a térdhajlásokat, mindenütt kihozva a háj tömeg puhaságát. A nép szemével látja és láttatja a Horthy-rendszer gyűlölt, a mindennapi életben minduntalan felbukkanó népellenes szimbólumát. A szocialista realizmus optimizmusa hatja át ezt a szobrot. Goldman mindig derűs egyéniségén át tükrözi a valóságot, a forradalom legyőzhete tlenségének biztos tudatával kemény ítéletet is fejez ki. Miután az uralkodó osztály művészetpolitikája Goldman számára munkalehetőséget nem biztosított, csak számos portré jelzi fejlődésének állandó felfelé ívelő útján (Lendvai Márta portréja, Erzsi, Bottyánszky Margit portréja). Házbérgondok — és mert 1938 karácsonyán eleget akart tenni a Vörös Segély felhívásának, hogy politikai elítéltek és hozzátartozóiknak helyzetén ő is könnyíthessen — késztették a Fésülködő nő szobrának elkészítésére. Azért mintázta, hogy pénzhez jusson, de megalkuvás nélkül megható egyszerűséggel bontotta ki az anyagból a női test szépségét is. Sokat rajzolt modell után mialatt ezen a művén dolgozott. További munkáihoz is állandóan készített rajzvázlatokat. A rajzot tekintette művészi továbbfejlődése biztosítékának. Rajzmappái néhány lapját megőrizték és e kiállításon kerülnek először bemutatásra. Goldman György lassan, körülményesen, megfontoltan, érlelőn dolgozott. Könnyedén bánt az anyaggal, finom, apró mozdulatokkal rohamosan vitt életszerűséget agyagtömbjébe. Emberábrázolásához mindig hozzátartozik az anyag érzékeltetése is: hangsúlyt ad anyagának, kifejezésre akarta juttatni a megjelenítés teremtő folyamatát is. A valóságot ábrázolta, nem szégyelte az anyagot, reálisan felhasználta kifejeződéséhez 10