A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Goldman György emlékkiállítás

az elsődleges, a kifejezés formáinak meghatározója és kifejeződési formái vissza is hatnak az eszmei tartalom tömör, monumentális érvényesüléséhez. Könyökölő munkás szobra az elszántság, keménység, az erő tudatát, a csak láncait elveszíthető proletariátus erőtől duzzadó készülődését tükrözi. A leegyszerűsítés, a keményebb formák, a szögletes vonalvezetés (mialatt a test mintázását juttatja érvényre) a monumentalitást fokozza. Két éven át (1935—1936) azzal volt elfoglalva Goldman, hogy a Könyökölő munkás-t szabadtérre szánt alkotássá fejlessze. Anyagi gondok és az ebből is származó technikai nehézségek következtében nem valósíthatta meg tervét. Mialatt újból és újból hozzákezd e nagy munkához, ha szabad ideje volt, elővette régebbi munkáit, javítgatott rajtuk, türelmesen elbajlódott látszólag apróságokkal. Műtermében kemencét állított fel, hogy kisplasztikáit és portréit házilag égethesse. Ebben a korszakban fejezte be Édesapám és Édesanyám c. műveit. Hosszabb ideig súlyos szembetegség is gátolta a munkában. Egészségi állapotára való tekintettel 1936 őszén alápincézetlen műtermét fel kellett cserélnie a Kálmán-utcában az V. emeleten bérelt műteremmel. Nehezen határozta el magát Goldman erre a változásra, mert ezzel le kellett mondania a nagyobbméretű munkák lehetőségeiről, de azt remélte, hogy csak egyelőre kell lemondani monumentális álmairól. Már az új műteremben fejezte be cseresznyefából faragott Horthy-rendőr figuráját, melyet nagy gonddal terakottából is elkészített. A Horthy-rendőr-ben a magyar fasiszta diktatúra kis végrehaj tóközegét ragadta meg, egyéniesítve, de gondosan feltárva a rendszer lényegét is. A figura kifejezi a parasztlegényt, akit beidomítottak a burzsoá állam őrzőjévé. Szatira ez a hústömeg: ijesztő, de nem félelemgerjesztő még sem. Goldman nem gú-