A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Goldman György emlékkiállítás

dalt meg a dolgozók amúgy is alacsony életszínvonala ellen, legsúlyosabban sújtva a munkanélkülieket. A Munkás a történelem porondján megjelent osztály dübörgő erejét is képviseli. Goldman a cselekvés pillanatában örökíti meg, amikor még latolgat a keménymarkolású folyamatban. A munkásruha rongyos nadrágja, a láb, a cipő csak kellékek Goldmannál, szobrászi eszközök, így kap hangsúlyt a kezek leszorítottsága és az értelmes fej. Goldman az erőt bontja ki az anyagból, az életszerűséget öntudattal gazdagítva. Nem stilizál, az anyag adta játékosságokat mellőzi, tömörségre törekszik, figyelmeztetővé válik. Tényeket tár fel ez a szobor és hitvallás a fasiszta „római iskola" lélektelen lekerekítéseivel szemben. A magyar művészetkritika egyre fokozottabban figyel fel ebben az időben Goldman Györgyre. Észreveszi, mert „nemcsak könnyedén bánik az anyaggal, hanem plasztikai erejével is meggondolásra késztet" és megállapítják portréiról, hogy „ritka finom szobrászat". Goldman György a valóságot áhította: szemben állt a naturalizmussal és elkülönült a proletkultos, merev, statikus, osztály sa játságoktól át nem hatott formalizmusoktól. A már kibontakozott realista munkássága elért eredményei azonban nem elégítették ki. Az élet és a valóság szeretete vezette el új nagy felismeréshez. A marxizmus tanulmányozásának hatására, az élet és a társadalom végső következtetéseit levonva, polgári múltjának bátran hátatfordítva a munkásmozgalomhoz fejlődött, a munkásmozgalom bátor harcosa lett, művészetével és politikai helytállásával egyaránt. 1933 tavaszán Goldman részt vett az illegális kommunista párt megbízásából haladó értelmiségieknek, főleg fiatal művészeknek tartott szemináriumi előadásokon. Goldman György beható érdeklődéssel és kitűnő érzékkel tanulmányozta a napi kér6