A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Goldman György emlékkiállítás

déseket, megkereste a világpolitikai összefüggéseket, minden megnyilvánulásán érzékelhető volt, hogy gondolatai legbelsőbb zugáig hatolt be a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus szemlélete. E főleg még csak szimpatizálókból álló művésztársaságból alakult ki néhány hónap múlva az első kommunista művészpártszerv Magyarországon és Goldman György ettől az időtől kezdve tagja lett az illegális kommunista pártnak. Egyre bővült pártmunkája. Goldman azt az álláspontot képviselte, hogy a képzőművészeknek művészetükkel is támogatni kell az osztályharcot és ebből adódott kettős gyakorlata: a legális és illegális munka. Az egyre élesedő osztályharcban a képzőművészet eszközeivel is gazdagította a munkásmozgalom fegyvertárát. Nagy lelkesedéssel vett részt egy illegális részleg munkájában, mely művészi fotomontázsokat, fényképkisplakátokát készített ezrével a kommunisták harcát támogatva, a dolgozó nép érdekeit szolgálva. A művész-sejtben — melynek Bán Béla, Fenyő A. Endre, Goldman György, Major Máté, Sugár Andor, Vértes György, majd Nagy (Fekete) Béla, Háy Károly László és Berda Ernő voltak tagjai — pártszerű keretben folyt a munka. A kommunista-sejt művésztagjai művészi tudásukat is a párt szolgálatába állították. Az illegális keret rövidesen szűknek bizonyult. A kommunista művészek nem elégedhettek meg csak illegális munkával: művészetükkel szélesebb hatást kívántak elérni és ezért 1934 januárjában — a művész-sejt kezdeményezésére és aktív közreműködésével — megalakult a Szocialista Képzőművészek Csoportja. E fejiőszerv jellegű, tömegbázist jelentő, a szociáldemokrata párt által hivatalosan is elismert művészcsoportnak Goldman György egyik alapítója, mindvégig legaktívabb harcosa, végül vezetője is.