A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Korea a szabadságért képzőművészeti kiállítás

KOREAI MŰVÉSZET Korea Kelet-Ázsia egyik legrégibb állama. Sajátos kultúrája ai; ókori időkbe nyúlik vissza. Gazdag és sokoldalú kultúráról tanúskodnak történelmi nevezetességei, a régészeti kutatások, ásatások eredményei, valamint az ókori fejedelmek és főnemesek síremlékei. Számos filozófusnak és más tudósnak könyveiben, emlékirataiban találunk utalásokat és megemlékezéseket a koreai nép gazdag ókori kultúrájáról. A régészeti ásatások leletei közül különösen nevezetesek a „Kore" időkbői származó porcelánedények (kb. 1400 évesek). Ezek a különleges szépségű emlékek az ősi koreai „mesterek" művészetének magas fokáról és ragyogó alkotókészségéről tanúskodnak. A nagyszerű, művészi értékű alkotásokon halványkék alapon csodalatos finomságú díszítéseket, bonyolult formájú virágokat és madarakat találunk, amelyek fejlett költői érzékről és gazdag képzelőerőről tesznek tanúságot. Az alkotó rabszolga-mesterek csaknem elviselhetetlen helyzetben voltak, és egyedül ezekben az alkotásokban tudták életre kelteni álmaikat, reményeiket és jobb, emberibb életre való törekvésüket. Egyedül ezekben az alkotásokban tudták kifejezésre juttatni emberi és művészi értékeiket, nemeslelkűségüket és szépérzéküket. Méltán nevezhetjük ezeket az emlékeket is a népi alkotóművészet remekeinek. A koreai szobrászatnak, éppúgy, mint az építészetnek, igen sok értékes hagyománya, dicsőséges múltja van. Kb. 1600 esztendővel ezelőtt, a három birodalom korában (ez a korszak az időszámítás előtti 57. évtől az időszámítás utáni 985. évig tartott) Szinla ország Kenda nevű városában hatalmas síremléket emeltek, melybe belevésték Buddhának és apostolainak a képét is. Ezt az alkotást méltán tartják a koreai szobrászat remekművének. A nemzeti festészet a porcelánedények készítésével egyidőben indult fejlődésnek (918 —1391). Az akkori idők festőművészeit többnyire buddhista templomok, császári paloták és síremlékek díszítésével bízták meg. A legnagyszerűbb képzőművészeti alkotások e palotákban és síremlékekben maradtak meg az utókor számára. E művek császárok és hadvezérek, valamint buddhista apostolok tevékenységét örökítették meg. A rabszolgafestők azonban, amikor a templomok és síremlékek freskóit festették, megörökítették saját — jóról és szépről szőtt álmaikat és reménységeiket is. Ezeket a vonásokat pedig nem a császárokban és szerzetesekben, hanem a kifosztott és megalázott egyszerű dolgozó emberek szívében találták meg.