A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957

Korea a szabadságért képzőművészeti kiállítás

Különösen kiválóak e tekintetben a templomok és síremlékek falára festett csatajelenetek. A monumentális freskókon elragadó lelkesedéssel ábrázolták a koreai katonák hősiességét és bátorságát, hazaszeretetük nagyságát. Azoknak a koreai hősöknek az emlékét örökítették meg, akik megvédték szeretett hazájuk, szülőföldjük becsületét és szabadságát az idegen betolakodók ellen. Természetesen e művek alkotóinak nevét nem ismerjük, de csaknem biztosra vehetjük, hogy ezek a festők a nép soraiból kerültek ki, mert a főurak nem foglalkoztak művészettel. A nemesség számára bármilyen fajta „foglalkozás" már ősidőktől fogva szégyennek számított. Az ebben a korban született művek számos fényképreprodukciója látható a kiállításon. Az idők folyamán megjelentek a hivatásos festők is, akik nagyszerű alkotásokkal írták be nevüket a koreai képzőművészet történelmébe. Alkotásaikban a természet szépségét, a parasztok mindennapi életét, szokásait mutatták be. A koreai festészet abban is különbözik az európaitól, hogy egyszínű, azaz a természet minden színét egyszínű tussal ábrázolja. Ezt a festészeti irányt keleti festészetnek nevezik. A keleti festőművészet képviselői közül a legkiválóbb Dan Von, aki a XVIII. század közepén élt és alkotta műveit. Alkotásainak mély eszmei tartalma van. Szatírájának éle a hájas nemesek, a kicsapongó szerzetesek és a kapzsi hivatalnokok ellen irányul. Ő maga együttérez és együttszenved a nyomorultul tengődő sovány parasztokkal. Ezekért a tulajdonságaiért tiszteli a koreai nép, mint igazi humanista, haladó művészt. A Dan Von hagyományait követő művészek ma is szorgalmasan tanulmányozzák kiváló tanítómesterük stílusát. Koreában csak a XX. század elején indult meg az olaj- és akvarellfestészet fejlődése, mert az európai olajfestészet csak ilyen későn jutott el oda. A modern koreai festészet a megfelelő lendítőerő nélkül, rendszertelenül fejlődött. Helyet kapott benne a naturalizmus, a szimbolizmus, az impresszionizmus, a szürrealizmus és az ú, n. „tiszta művészet" stb. Ezek a káros irányzatok minden tekintetben gátolták, akadályozták az igazi realista művészet kifejlődését. A japán uralom idején alig találunk realista festőművészt A realista festészet előretörése csak akkor kezdődött meg, amikor Korea felszabadult a japánok igája alól. A keleti irány mellett kitartó festőművészek tovább folytatták Dan Von hagyományait. Bár a nép életénék legfontosabb kérdéseivel nem foglalkoztak, mégis többet tudtak nyújtani a társadalomnak, mint az európai stílust követő festőművészek. A keleti művészet képviselői a szülőföld természeti szépségeit, a parasztnők hűségét, a parasztok munkaszeretetét igyekeztek megmutatni. Ilyen témákkal azonban csak nagyon kevés festőművész foglalkozott. Korea felszabadulása után nyílt meg a festőművészek előtt az igazi alkotóművészethez vezető út. A világ legkiválóbb művészeinek, a szovjet festőművészeknek és elődeiknek, az orosz klasszikus festőknek felbecsülhetetlen értékű példája irányt mutatott a koreai festőművészeknek. 4