A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

Patkó Károly emlékkiállítás

PATKÓ KÁROLY, A MŰVÉSZ Patkó Károly a „római magyar iskola" alapító generációjából elsőnek dőlt ki a sorból, ennek az évnek tavaszán. Félévvel előzte meg Aba-Novák Vilmost, akivel egyévben, 1895-ben, ugyancsak Budapesten, április hó 7-én született. Mind a ketten reáliskolát végeztek, AbaNovák a budait, Patkó — akkor még Paumkirchner — a pestit. Egyidőben voltak a Képzőművészeti Főiskola növendékei. Együtt nyerték el, az elsők között a magyar állam római ösztöndíját s együtt dolgoztak közel három éven át (1929—1931) a Római Magyar Akadémián. Közben vitézül végigharcolták a világháborút, ahol Patkót — éppúgy, mint Aba-Novákot — az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Elnyerte a II. o. ezüst vitézségi érmet, a sebesülési érmet és a Károly-csapatkeresztet is. Mint tartalékos honvédhadnagy szerelt le s utána folytatta tanulmányait. 1924-ben Nagybányán, 1925-ben pedig Felsőbányán dolgozott. Majd Ausztriában tett tanulmányutat s eljutott Párisba. Patkó éppúgy, mint Aba-Novák, a Palazzo Falconieri műtermeinek első lakói közé tartozott. Ösztöndíjas éveik alatt nyaranta együtt barangoltak vázlatkönyveikkel Umbria kis városaiban, Assisiben, Perugiában, Gubbióban, meg a délolasz tengerpart halászfalvaiban. Jó barátokként együtt indultak tehát fényes művészi pályájukon, különböző művészi alkatuknak, vérmérsékletüknek megfelelően azonban más-máshova érkeztek. Közös vonás pályájukon, hogy eleinte mind a ketten szívesebben foglalkoztak a rézkarccal. Olgyaynál tanultak s a mester után ők ketten voltak a modern magyar rézkarc megújítói. 5