A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1935

Rauscher György festőművész hagyatéki és Ungvári Lajos szobrászművész bemutatkozó kiállításának katalógusa

Emléksorok Rauscher Györgyről Mindig örültem, ha találkoztam vele. Elegáns, kellemes, szerény fiatalember volt és kitűnő művésznek tartottam. Furcsán szabott szemei másképen látták az életet, mint mi, akik vele együtt és vele egyszerre néztük. Szerette torzítani a világot, lefitymálva a nagy cécót, mintha érezte volna, hogy nem sokáig lesz benne része. Szomorú lélek volt, minden búsította, de érzelmessége a vásznon átalakult gúnnyá. Ecsetje, ceruzája kritizált és nem másolt. Mint minden igazi műalkotó, ő is lelki és szellemi alapanyaggal dolgozott. Titokzatos recept szerint vegyült az alapanyag egyéb, megmérhetetlen, rejtelmes elemekkel, hogy végeredményben a színek* a formák és a vonalak összessége művészi alkotássá váljon. Mind ez nyilvánvaló volt róla, ami engem illet, noha Rauscher György éppen csakhogy elindult pályáján. De tehetségének formátuma mutatta, hogy jelentékeny és eredeti művész, aki igy ránk maradt szomorú töredékében is érték. Egyike volt az elsőknek, akik a mai értelemben való modernséget hazahozták Azt a fanyar művészetet, amely később odáig csúszott alá, hogy lenézte és kicsúfolta a szépséget, a harmóniát, a dallamot. Rauscher nem került rá erre a lejtőre, mert nem volt nyájművész, hanem egyéniség, aki a maga érzéseit és a saját gondolatait szolgálta, s a világról és annak minden dolgáról önálló szemléletet és bölcseletet őrzött lelkében. Hogy a képzőművészet eszközeivel mindezt ki is tudta fejezni, az nem kétséges azok előtt, akik végig mentek ezen az érdekes kiállításon. Azokat, akik már ismerték, fel fogja melegíteni a viszontlátás öröme. Azok pedig, akik most fogják megismerni Rauscher művészetét, sokáig megőrzik majd ennek a találkozásnak nyugtalanító érdekességét. Kemény Simon