A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932

Az első magyar representativ csendélet kiállítás katalógusa

A csendélet festés és körülményei. Csendéletnek nevezik azokat a képeket, amelyek az ember fizikai és lelki szükségleti tárgyait ábrázolják. Ezek főleg elfogyasztható dolgok voltak, mint például gyümölcsök és a szemet gyönyörködtető virágok is. Később a csendélet fogalma meglehetősen kibővült és ide tartoztak a különféle használati tárgyak, ha bizonyos zárt elrendezésben ábrázoltattak. Helyes és összefoglaló kifejezés a csendéletre nincsen és a nálunk is használatos szó nem egyéb a német „Stilleben" szolgai fordításánál, amelyet azután kevés válogatással a többi nemzetek is javarészt átvállaltak. így az angolnak a „Still Life" és a hollandnak a „Stilleven". A norvég és a svéd is Stillebennek nevezi. Már a latin népek a csend és halál szókat párositják és a „Natur morte", vagy az olasz „Natura Morta" azt akarja jelezni, hogy lélektelen tárgyak megfestéséről van szó. amelyekélnek ugyan, de pusztulásra vannak itélve. így a virágok, a gyümölcsök, ételek és italok stb. A lengyel a „Mortwa natura" és az észt a „Natyyrmor"~al ugyanazt akarja kifejezni. Még a legtalálóbb a spanyol „Bodegon" kifejezés, a mely annyit jelent, hogy „ebédlőbe való". A csendéletfestés nagyon régi keletű, szinte őse a természeti ábrázolásnak. Dátuma a Krisztus előtti 4-ik századra esik. A sykioni, athéni és thebei iskolákban természet után tanítottak festeni, első sorban a föld terményeit és ebben az időben Pausias volt az első virágfestő, aki falfestményein is szerepeltette a virágokat. A ókor legnagyobb festője Apelles is, -- bár előbb Ephesosban tanult '— sykioni művész volt és amikor később Nagy Sándornak dolgozott, annak bőrből való sátrát gyümölcsképekkel diszitette. Az ötödik században Polygnotnak a hírnevét még a perzsa háborúk népszerűsége sem csökkentette és kortársainak feljegyzése szerint fazekakat diszitett, gyümölcs meg virágokból csoportosított témákkal. A helléneknél egyébként a díszítő művészet előszeretettel foglalkozott csendéletszerü képek alkalmazásával, mint amely alkalmat adott a művész sokoldalúsága és technikai készségének fitogtatására.