A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932

Az első magyar representativ csendélet kiállítás katalógusa

À csendéletfestést azóta minden nemzet művészei egyaránt kultiválták, sót a minden idők legnagyobb mesterei par-exellence csendélet festők is voltak. Első sorban pedig azok a nagy márkák, akiknek tudása főleg a figurális komponálásban nyilatkozott meg. Ilyenek voltak első sorban a 16. és 17. századnak nagy hollandus vagy flamand mesterei, azután egyidőben a spanyolok, majd a németek és franciák meg az északi népek. Az olasz művészetben a csendéletfestésnek önálló és kirivó szerepe mindig kevés volt, itt inkább a tájkép és az interior töltötte be a csendélet helyét; a franciáknál is az ujabbkori művészet veszi segítőtársnak a csendéletet, nem igy azonban a német iskola, amely régebben és a modern törekvéseknél is előszeretettel társit minden alkotást a csendélet staffageszerü beállításával. A dán, norvég, svéd és orosz nép minden kiválóbb művésze, egyűttal geniális csendélet festő is volt. Nagyon természetes, hogy Munkácsytól kezdve Benczúron át a magyar modern művészet ujabbkori jelesei (Ferenczy, Csók, Fényes, Perimutter, Iványi, Márk) mind szívesen vállalták ezt a látszólag könnyű, valójában egyik legnehezebb festői feladatot. Az angoloknál, osztrákoknál, svájciaknál, lengyeleknél és oroszoknál a csendéletnek különösebb szerepe nem igen volt. A belgáknál is csak a modern művészet állt be a csendéletfesték sorába, Északi testvéreinket, a finneket az ezer tó országának szépségei kötötték le akkor is, ha figurálist festettek. Hogy mégis a hollandusok és flamandok voltak a legkiválóbb csendéletfestők és hogy a csendéleti Staffage legpregnánsabban náluk jutott kifejezésre, ennek oka — Rembrandt szerint — a hazai tájék monoton, festőietlen volta, a mely nem szolgálván alkalmas hátterül a kompozíciónak, a csendéletben kellett keresnie a művésznek a kép festői megoldását és a képen a festői értékek elosztását. És ha végig megyünk Európai nagy gallériáin és elvonulnak előttünk Jan van Eyck (Mária a gyermek Jézussal) Quentin Matsys (A louvre-beli bankár és neje) Pieter Broughel : (Parasztlakodalom a bécsi császári muzeumban) Jordaens, Jan Steen, Van Ostade, Metsu, Nicolas Maes, a Teniersek. Terborg, Pieter de Hoch és a többi nagy mestereknek a képei, — mindenütt egyenlő szerepe van a csendéleti résznek a figurálissal, szoros összefüggésben a mondanivalóval és mégis önálló életet élve. .Nem szólva a nagy csendélet titánokról Frans Snyders, De Haem, Hamilton és a többi parexellence csendélet festőről, sőt a nagy Rembrandtról sem, akinek