A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932

I. Osztrák alpesi kiállítás

OSZTRÁK ALPESI KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Amióta vándorbottá lett a magyar hegymászó kezében a jégcsákány, mind gyakrabban keressük fel a szomszédos Ausztria hegyóriásait. Érthető ez egyrészt azért mert az idegen uralom ideiglenes béklyójába vert magyar hegyvidék csak fájó érzéseket és komor emléket ébreszt bennünk és nagyon visszaható érzéseket kelt az, amikor a hegyvilág békés és magasztos hangulatát megzavarja a bitorló jelenlétének tudata. Másrészt pedig az osztrák Alpesek valósággal paradicsomát képezik a hegymászóknak és turistáknak, mert vidékeinek változatos szépsége, gleccserekkel borított hegyóriásainak fenköltsége, népének derűs kedélye, szives vendéglátása, felejthetetlenül kedves emlékeket hív életre. Ne rójuk meg tehát szigorú bíráló szóval azt a magyar hegymászót, aki a hegyjárás élvezetét az osztrák Alpok hegyei között keresi, mert útján oly nemes szenvedély vezérli, melyet hazájában, sajnos, egyelőre nem tud kielégíteni. Másrészt pedig amikor kintjárunk idegen országban, akkor tudjuk igazán és érezzük át egész lelkünk mélyéig azt, hogy magyarok vagyunk és ha ez az érzés élénk is minden magyarnál, de a legélénkebb mégis a maqyar hegymászóknál, mert hiszen mi vándorolunk az idegen hegyek között és tudjuk a legfájóbb érzéssel azt, hogy mit jelent számunkra a magyar föld megcsonkítása. Evek hosszú sora óta járom az osztrák hegyvidéket és eddig bárkivel cseréltem ki emlékeimet, mindenki szívesen gondolt vissza ausztriai élményeire. Bolyongásaim alatt megtanultam szeretni és becsülni Ausztria földjét és népét, mert az egyszerű tiroli favágótól kezdve, akinek füstös gerendakunyhójában felejthetetlen napokat töltöttem, — egészen a legelőkelőbb emberekig, akikkel küzdelmes hegymászó túrákon, mászókötelünkön kívül a bajtársiasság fűzött barátokká egybe, — az életért nehezen küzdő, nemes jellemű, kiváló embereket tanultam megismerni. Amikor pedig nehéz hegymászás után szétmálló és poros ingem alatt hevesen dobogó szívvel megállottam egy-egy többezer méter magas csúcson, olyankor nem éreztem a fáradságot, nem éreztem a hátizsákom súlyát, elfelejtettem azt,