A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

Japán élő representativ művészete

már egy keletázsiai művészeti múzeumot is, ami Bécsnek nem sikerült. Látókörünk azonban még nem szabad. Érzéseink még nem függetlenek. Ezért tartunk még mindig ott, hogy ma is, mikor a Kelet iránti érdeklődés a nyugati műveltség nagy otthonaiban tetőpontjára hágott, mi még annyira se merünk közelíteni a Kelethez, amennyire a nosce te ipsum elve követi. Pedig a magyar nép, bár nem tudja kifejezésre juttatni, ösztönösen érzi, hogy ki kell fejlesztenie egyéni stílusát. Akik pedig ezt keresték, mindig a Kelet felé fordultak. Japán kétségtelenül távol fekszik a mi hazánktól. Ne feledjük azonban, hogy ez a harcias nép, mely a szigetország sajátos jellegét és világhatalmát megteremtette, eredetileg ahoz az északázsiai művelődési körhöz tartozott, melyből a másik oldalon a hunnok és magyarok szakadtak ki, hogy legnyugatibb ágai legyenek annak az uralaltáji nép- és nyelvcsaládnak, melynek a japániak legkeletibb tagjai. Fontos megemlíteni épen ezen a helyen mint jellemző sajátosságot, hogy mindezek a népek az összes irániaktól eltérő módon, egyformán ülték meg kengyelben a lovat. Vallásuk, műveltségük alapja közös volt. Díszítőművészetük ugyanegy forrásból fakadt és közös törvények szerint fejlődött. A Japán iránti érdeklődés fel is ébredt koronkint nálunk és ha nem forogtak volna fenn azok az akadályok, melyekre rámutattam, elősegítette volna nagy mértékben azt, hogy Magyarország fővárosa a keleti tanulmányok egyik legfontosabb központja legyen. A sokat hányatott magyar, gróf Benyovszky Móric 1771-ben jutott el a kelő nap országába, mikor az még a legszigorúbb elzárkózottság idejét élte. Kalandjai ma is gyönyörködtetik a magyar ifjúságot. Népszerű olvasmány tárgyai voltak azonban az egész világon már annak idején is. A 18. században a kínaival együtt már európaszerte népszerűvé lett japáni porcellán természetesen csak főuraink gyűjteményeibe juthatott el itt-ott. A szabadságharc előtt alapított herendi műhely azonban már igen sikerült másolatokat készít róla. Nippon megnyitása azután általánosabb érdeklődést kelt nálunk is a távolkeleti szigetország iránt és művészetére is rátereli a figyelmet. Sámi Lajos ismeretterjesztő cikkei az 1869-iki Vasárnapi Újságban közkedvelt olvasmányokká lettek. Ugyanabban az évben Szemere Attila felkeresi Japánt magát. Sőt műtárgyakat is vásárol ott, még pedig jó ízléssel. Fésügyűjteménye pár