A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

A kínai képzőművészeti kiállítás katalógusa

egy ilyen hit túlságosan tiszta és túlságosan elvont ahhoz, hogy a nép közt — még a legmagasab kultura mellett is — elterjedjen. E miatt — mint a kereszténység első korszakában is — az uj tan terjesztése céljából a régi isteneket uj alakban ismét életre kellett kelteni és rajtuk kivül még újakat is kellett teremteni. Ez Tibetben nem volt nehéz, mivel a tibetieknek, még mielőtt a buddhizmus hitvallói odajöttek volna, nagyszámú és különböző szellemeik és démonjaik is voltak. A föld többi részétől gigantikus hegyóriások által elszigetelt Tibet, a világ teteje, melynek hegyszorosai és szakadékai mindig emberi és állati csontoktól fehérlettek, a maga hatalmas hegyeivel, szakadékaival, vad orkánjaival, pusztaságaival és vadállataival a rejtélyességnek és a babonának volt a birodalma; itt mindig az elemek maradtak a győztesek az ember felett. Itt ebben az elzárt hegyi világban, hamar belátták a büddhista hittéritők, hogy hiábavaló vállalkozás volna a már meglevő démonok ellen küzdeni. Inkább megkísérelték tehát, hogy adoptálják és a saját céljaikra felhasználják azokat. Szép legendákat költöttek, melyekben a démonok Buddhával találkoztak és annak a vallására tértek át, vagy harcokat eszeltek ki, melyekben a helyi istenek a buddhista istenségektől legyőzve a buddhizmus lelkes hitvallóivá változtak. Ennek dacára a buddhista Pantheonba felvett helyi istenségek a legkisebb befolyást sem gyakorolták a buddhizmusra. Bár belsőleg tele vannak mennyei tulajdonságokkal, külsejükben azt a borzalmasságot fejezik ki, melyben Tibet-