A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930
A kínai képzőművészeti kiállítás katalógusa
A füstfellegek sokszor — mondja ő — ködnek és felhőknek az alakját veszi fel s olyanok, mint valami csodás szépségű tájkép-látomás. Festészetét, bár kizárólag tust használ, gazdag változatosság jellemzi. A tus őnála nem csak a kontúrozás eszköze, ő fest a tussal. Művei idealizált, mintegy költeménnyé lett tájképek, melyekben nem a valóságot, hanem művészi látomásait tárja elénk. Ennek a művészeti iránynak Nan-tien-Lau-shen festőművésznő volt az anyja, aki a Sung dinasztia korában élt. A későbbi nemzedékek mind az ő hatása alatt állnak és emlékét még most is őrzi a Nan-tien-hua-she c. pekingi müvészegyesület, mely róla van elnevezve. A virágfestészetnek Kinában egészen különleges jelentősége van, mivel a kinai a virágokban az ember lelki szépségeinek a szimbólumát látja. A három legfontosabb virág, illetve növény „a tél há~om barátja": a fenyőfa, a bambusz és a csak télen virágzó Mei-chua. A bambusz valódi lelki arisztokrata, bensőleg gyöngéd, külsőleg erős. A kinai az idő múlása által nem befolyásolt őszinteség és egyenesség szimbólumának tekinti. A fenyőfának már fiatal korában is erős törzse van és — mig virágai az évek folyamán váltakoznak — zöld ruházatát állandóan megőrzi. Nem változik s igy a hűségnek és az olyan embernek a szimbóluma, aki jóban-rosszban mindig ugyanaz marad. A télen virágzó Mei-chua az előkelő zárkózottságnak a jelképe. Magánosan nyilik télen, midőn semmi más virág nincs s gyakran még a hó alól is kiemelkedik. A lótusz a szent virág. Bár mocsárban nő,
