A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Basch Árpád, Basch Mihály, Szentgyörgyi István gyűjteményes kiállítása

ELOSZO AVAGY NÉHÁNY SZÓ KIÁLLÍTÁSUNKRÓL ÉS ANNAK KIÁLLÍTÓIRÓL. A „Nemzeti Szalon" agilis igazgatója ismét ama szerinte jó ideával állott elém, mondván: „Te pajti, én azt mondom, legjobb és legeredetibb volna, ha te magad irsz előszót kiállitástokról, magadról. Szentgyörgyi Istvánról és Basch Mihályról. Hát bevallom e felszólítást biz vegyes érzelmekkel fogadtam, mert hiába evvel ugy vagyok, mint ahogy az egyszeri matrózzal történt, kit egy kiváló Holland orvostanár operált meg az egyik amsterdami kórházban- A szegény paciensen amputálást kellett végrehajtani. Minden kitűnően ment és a mi matrózunk nyugodtan pipázva nyelte le az evvel járó óriási fájdalmakat. A tanár bámulattal adózott e lelkierő tulajdonosának és miközben bekötözgette betegét, nem fukarkodott a dicsérő és elismerő szavakkal sem. De egyszerre csak hangos fájdalmas felkiáltás hagyja el a derék páciens ajkait. — Az orvos egy tűvel szúrta meg • . . ! „Mit. . . . igy kiabálsz te, aki oly bátran". . . „Oh igen . . . de nézze tanár ur a tűszurás nem tartozott ide . . . ! A matróznak igaza volt, ... de nekem is! . . . a képeket megfesteni csak hadján, de irni . . . Aztán oly nehéz a művésznek önmagáról irni, mert jól mondotta egy igen kiváló filozófus : „aki önmagáról sok szerénységgel beszél, megharagszik, ha ezt elhiszed neki és dühös lesz, ha továbbítod azt, amit ő csak szerénységében mondott magáról."