A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

Egyházművészeti kiállítás

AZ EGYHÁZI ffll VEiZETBOL I írta: SZMRECSÁNYI MIKLÓS. A katholikus templom hálás és magasztos feladatokat nyújt a művészet minden ágának. A katholikus egyházi szertartás hagyomá* nyos szépsége mindenkor megkívánta és meg* kívánja most is a hozzá méltó díszes, iinne* pies felszerelést és a vallásos ihletet gerjesztő művészi környezetet. A kereszténység ősidejétől kezdve a közép* kor végéig a templomban élte át a művészet stílustképző nagy korszakait. A templom nagyszerű egységbe foglalta össze az építőmester, a festő, a szobrász, a kőfaragó, az aranyozó, az ötvös, szóval min? den művészi erő munkájának a legjavát. A katakombák jelképes ábrázolásaitól kezdve minden fejlődési korszaknak megvolt a maga sajátságos egyházművészeti stílusa, mely az égbetörő csúcsíves dómokban, a misztikus félhomályba túlvilági fényt árasztó üvegfestményekben, a képekkel és szobrok* kai ékes szárnyasoltárokban érte el a keresz* tes hadjáratok hitbuzgó szellemétől áthatott művészi remeklésének legmagasabb fokát. S mikor az alapjaiban megtámadott katho* likus egyház felújult erővel diadalmasan fej* tette ki hódító hatalmát, a kereszténység, régi hagyományait követve, ismét iránytadóan szövetkezett a művészettel és kifejlesztette a bárok templomban a kornak monumentális stílusát, melynek nagyvonalú téralkotása, len* dületes formarendszere és elragadó, derült színpompája két századon át lett általánosan uralkodóvá. Az egyházi művészetnek utolsó nagy kor* szaka volt ez, mely eszményi légkörben, ma* gasztos összhangban s a kor szelleméből me* rített közös formanyelven egyesítette a mű* vészét minden ágát. Hazánkban a megmaradt kevés, de annál féltettebb és annál becsesebb középkori egy* házi műemlékeinken kívül legtöbb templo* munk a török uralom másfél százada után, kivált Mária Terézia korában épült s azért a bárok művészet bennünket a legközvetleneb* bül érdekel. Legnagyobb két templomunk, az esztergomi és az egri főszékesegyház, már a következő neoklasszicisztikus korszakból való, melynek elméletben kialakult, józanabb építészete a rokonművészetektől függetlení* tette magát s egyszerűen tagolt falsíkjain mellőzte a gazdagabb plasztikai díszítést. Mindamellett mindkét főszékesegyháznak a centrális és hosszhajós rendszert egye* sítő, kupolával koronázott nagyszerű tér* alkotása még a bárok művészet magasztos öröksége. A kereszténység ősi nyomdokait híven kö* vető katholikus egyház tehát sohasem volt valamely új művészi stílusnak gátvetője. Sőt, a művészettörténet tanúsága szerint, sok szá* zadon át éppen az egyházi művészet hozta létre a monumentális stílusnak korszakias, iránytjelző remekműveit. S ezeknek a nagyszerű alkotásoknak vállá* sos forrásból fakadt formanyelve minden fel* szerelési tárgyon, képen, szobron, kelyhen, úrmutatón, sőt még a falusi templomoknak szerényebb szerkezeti és díszítési elemein is érvényesült és megnemesítette az Isten dicső* ségére dolgozó kézműves igénytelen mun* káját, A XIX. század folyamán az egyház és a művészet közti viszony mindinkább lényege* sen megváltozott. A művészet ágainak külön* válása és különösen a festői törekvéseknek lázasan változó sokfélesége kizárta azt, hogy a mi korunkban egybefoglaló és egyöntetű új monumentális stílus fejlődjék és közös érzés* világból merített, magától értetődőnek elfő* dott formanyelv váljék uralkodóvá.