A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926
Egyházművészeti kiállítás
S ebben rejlik az egyházművészet mai hely* zetének, a múlthoz viszonyítva, minden fo* gyatkozása és a katholikus vallás nagy hagyó* mánvaihoz méltó felvirágoztatásának meg* oldásra váró problémája. Templomok épülnek most is, az egyház nem hagyhatja híveit az Isten hajléka nélkül. De hogy a múlthoz képest mennyire inga* tag, mennyire nem a kor elevenéből ered a művészi feladat felfogása, arra mindjárt rá* világít az az első kérdés, mely minden új templom építésénél felmerül, hogy milyen stílust kíván a megrendelő? Az irodalmi, elméleti elgondolás abban az illúzióban ringatja magát, hogy a stílusnak egyszerű megjelölése már elegendő biztosíték egy „valódi" román, vagy „valódi" csúcsíves templomnak létrehozására, mert hiszen a ta* nult építésznek minden stílusban jártasnak kell lennie. Holott a középkor oly messze van tőlünk, hogy „valódi" román, vagy „valódi" csúcsíves templom építéséhez jóformán minden kellék hiányzik: az egykorú szellem, a műhelvi kép* zés, a formaérzék, mely nemcsak a tervezői nek, hanem a munkásnak is egyformán vé* révé vált. A mai építész, aki a középkor for* makincséből meríti készletét, értékes alko* tásra csak akkor képes, ha azt saját tehetsé* gével dolgozza át, a magáéból önt lelket belé. A budavári Koronázótemplom legrégibb idejének hangulatát felébresztő Halászbástya nem pusztán azért egyik legfőbb ékes* sége fővárosunknak, mert román ízlésű a stílusa, hanem valójában azért, mert Schulek Frigyesnek, egyik legnagyobb építőművé* szünknek remekműve. Oda, arra a helyre, csakugyan illett a történeti művészet, hogy a templommal együtt visszavarázsolja árpádházi királyainktól kezdődőleg Mátyás uralkodásáig dicső multunk emlékeit, a kőbe faragott vallásos és hazafias hős* költemény ékesszólásával, melynek korhű formanyelvét Schulek Frigyes nemcsak erre az alkalomra, de művészi lángleikének teljes odaadásával egész életén át annyira elsajátít totta, hogy szabadon fejthette ki fantáziájá* nak egész gazdagságát. A történeti művészetet azok az alkalmi vállalkozók teszik ki a nagyon jogosult el* ítélő kritikának, akik minden stílusban járta* saknak vallják magukat, máról*holnapra ro* mán, csúcsíves vagy bárok tervezésre készek. Ott azután könnyen megesik, hogy az után* zás és a másolás minden fogyatkozása ki* verődik, a művészi alakítás üres, lelketlen formalizmussá válik és, sajnos, a mi ko* runkban épült legtöbb templom, nemcsak nálunk, de mindenütt a külföldön is, ilyen színvonalon áll. Nem lehet ezért elvitatni annak a törek* vésnek jogosultságát sem, mely a „modern művészet" jelszava alatt a mi korunk élet* forrásából, a magunk emberségéből próbál új templomtípust megalkotni. Eddig azonban a „modern" jelszó annyira nem valamely egy* séges formarendszerben érvényesül, a többé? kevésbbé érdekes kísérletek annyira külön* bözőek s hatásukban oly múlékonyak, hogy a történeti művészetet még nem tették nélkü* lözhetővé. A templom nem lehet kísérleti állomás. A templom csak úgy lehet egy új stílusnak hordozója, ha azt nem kívülről kényszerítik reá, hanem a saját szükségletéből alakul, ha kivirágzása a közfelfogásban, a közmeggyőző* désben gyökerezik és arra számíthat, hogy mintegy a közóhaj megvalósulását lássák benne. Ilyen természetes és szerves folyamata volt az egyházi művészet legfényesebb korszakai* ban a csúcsíves és a bárok stílusnak kifejlése magának a templomnak felfokozott szükség* létéből. S a „modern" művészeti törekvéseknek csak úgv lehet a templomban érvénvesülniök, ha a katholikus liturgiának hagyományaihoz i ni iiiiiiiiiiii ii ii iii iii iii ii iiiii iii iii iiiiiM
