A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925

Zutt R. A., 1925. október

most a felsősziléziai Neissében hív életre társadalom, város és állam megértő támogatásával a művészet minden ágazatára kiterjedő szabadiskolát. Mindezek ellenére korunknak tipikus szülötte, akinek formaművészetét olykor szinte lenyűgözi a műveiben testet öltő gondolatok terhe- Lehelet finomságú rajzsorozatában vonalvezetése vetekszik Beardsley kezének szuverén biztosságával ; alakjait szelid humor, könnyed szatira és véres gúny tölti meg tartalommal. Modern problémáinknak könnyes szemű tolmácsolója, aki a természet napsütéses, örömtől és életerőtől duzzadó világába szeretné vezetni követőit s aki visszaborzad a városok kőtemetőjébe zárt embermilliók hangtalan szenvedésétől. A kinek lelke a görög mondavilág méla derűjét szomjúhozza és riadtan, idegenül szemléli azt a véres harcot, amelyet gazdasági berendezkedésünk, keresztény etikánk legfenségesebb alapelveinek megcsúfolásával, egyénre és társadalomra egyképp reákényszerit a mindennapi megélhetés kiküzdéstért. Az anyagban nem holt felületet lát, amelyet fantáziájának segítségével csupán sikdiszitéssel kell ellátnia. Az anyag kiválasztottsága szerves eleme művészetének s a holt anyagba művészetének öntudatossága lop égi szikrát. A technikai kivitel mindég aszerint igazodik nála, papirost avagy az idők járásával jobban dacoló vásznat, szürke agyagot vagy csillogó márványt, sokszínű fát avagy nehezen megmunkálható fémet választott-e gondolatainak tolmácsául és ez a sokoldalúsága méltatja arra, hogy egvszólamu dalok előadása helyett, művészeti iskola karmestereként, polifon zenekari művek vezénylésére érezzen magában hivatottságot. így jutunk el annak a megértéséig, hogy Zutt, aki nemzetközi szalonok és kiállítások dédelgetett szereplőjeként vagy a legelterjedtebb grafikai folyóiratok és kényes ízlésű kiadók keresett illusztrátoraként a sikernek kitaposottabb utait is fényes eredménnyel járhatná, miéit leli örömét az iskolavezetés nehéz, sokszor háládatlan mesterségében. Apostoli hivatottság érzése párosul itt kitartó, soha nem lankadó energiával, mert nincs nehezebb feladat, mint megszabadítani a röghöz tapadó emberiséget földi bilincseitől és a lelkiség tisztultabb világába emelni őt. Es most akár budapesti, akár neissei szereplését elemezzük is, visszatérő vezérmotivumként szögezhető le piogramm" jának két sarkköve: a művészet becsületessége és ennek megfelelően népművészet teremtése. Az első programmpontot nevezhetnők visszatérésnek is a természethez. Az igazi művészet nem tűri meg azokat a vásári fogásokat, amelyekkel az indusztriálizálódott ipari tevé-