A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925

Abel Pann gyűjteményes kiállításának katalógusa, 1925. máricus

jeruzsálemtői Budapestig. Abel Pann lizennyolcéves korában otthagyta a lithvániai ghettot és kiment Párisba. Harmincz éves korában otthagyta Párist és kiment Jeruzsálembe. Eletének ez a három főállomása, Litvánia, Páris és Palestina nyomta rá a bélyegét Abel Pann művészi egyeniségére. A ghetto összeforrasztotta a lelkét a bibliával, a hagyományokkal, a sötét elnyomatás és megalázottság a szabadság és testvériség világának álmodozójává avatta. Párisban rászakadt a szinzuhatag és az egyéni és művészi szabadságtól megmámorosodva haladt egyre ujabb meg ujabb sikerek felé, föl az állami aranyérmekig és a Luxemburg Muzeumig. De a hazai hangok, a régi melódiák egyre kisértenek. És a „Liberíé, egalité, fraternité" városában ghetto- és pogromképek sorozatai támadnak, miket nem engednek kiállítani, mert a franciák az orosz szövetségesnek presztízsét féltik tőlük. Aztán kikerül Jeruzsálembe, a hol együtt találja a színeket és a ghettot, az ősrégi romokat és a föltámadó életet, a sok ezer éves Szentírást és az ekéhez visszatért uj zsidó nemzedéket. Ma Abel Pann negyven éves és itt áll előttünk, mint a biblia és a kelet világszerte ünnepelt festője, akiről a chicagói szépművészeti muzeum igazgatója G. W. Eggers azt irta amerikai kiállításai alkalmából, hogy »Mr> Panns exhibition has made a very greai impression upon us all, as well as upon the generál public and I am sare, most of the pictures in the exhibition would be desirable acquisitions to any museum". (Pann kiállítása valóban mély benyomást tett mindnyájunkra, miként a közönségre általában és meggyőződésem, hogy kiállításának legtöbb képe kívánatos szerzemény volna a muzeumok számára.) 7