A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925

A Céhbeliek 5. kiállításának katalógusa, 1924.

lat és formanélküli színfoltok, és szinkeverékek nem művészi alkotások. Én legalább nem találkoztam egyetlen olyan expresszionista képpel sem, amely megkapott volna, amely akár dekoratív ereje, akár intimitása által tetszett volna nekem. Még az általuk kivánt érzést sem ébresztették bennem, inkább csak a csodálkozás, a szomorúság és a harag érzését a művészek tévelygése felett. De azért ne törjünk pálcát minden ultramodern művész fölött. Van közöttük nem egy igaz művészlélek, akit colorizmusa, a kifejezés, a formák imádása vezet és semmi melléktekintet. Teljesen egészséges gondolat rejlik a közös kiinduló pontjukban is, amely abban áll, hogy mivel a természetet nem lehet utánozni a szűk vásznon, mélység nélkül, egy sima lapon, mivel tehát a művész kénytelen eltérni a valóságtól, legyen meg az a bátorsága ezt öntudatosan azzal a világos céllal megtenni, hogy annál hatásosabban kihozhassa, kiemelhesse a természetből azt, ami neki tetszik, ami őt érdekli, amiért fest, vagy szobrászkodik : a szinpompát, a formák gazdagságát, a kifejezést, a szellemiség erejét, a pezsgő életet, a mozgást, ha kell a többi valóság elhanyagolásával, sőt tudatos meghamisítása árán is. Nagy művész az, aki ennek segélyével, az egyszerűsítés, vagy túlzás által a néző lelkét meg tudja vibráltatni, aki a nézőben azt az elementáris hatást tudja kiváltani, amelyet a természet gyakorol, akkor is, ha egészen másként fest, mint Valasques, vagy Corot, vagy bármely más, a múltnak nagy művésze. Sokszor a gyors feltűnési vágy, a reklámhajhászat, a tudatlanság bújik a modernizmus köpenyébe és akkor az eredmény rossz. Néha azonban igazi müvészlélekkel, úttörő erőfeszítésével van dolgunk és akkor tisztelettel és elismeréssel kell előtte zászlónkat meghajtani, mert az emberiség egy jótevőjét láthatjuk benne. Az emberiség jótevője mindenki, aki a szép birodalmának kiépítéséhez bár csak egy téglát is hord. Az a csoport, amelynek kiállításához írom e sorokat, a megszokott uton halad. Nem teoretizál annyit, mint az ujak szoktak sokszor a művészi intuitió veszélyére, de a szokott uton ezek a művészek bizton egyénit fognak hozni, mert igaz művészlelkek és mint ilyenek ösztönükre hallgatnak és komoly munkát végeznek. 13